A jeti nyomában
Kétszázezer évvel ezelõtt élt Kínában egy hatalmas emberszabású majom, vagy elõember, - ebben a tudósok máig nem tudtak megegyezni - amely 2.5-3.5 méter magas lehetett és mindenevõ volt. A legutóbbi idõben a kínai tudósok nagyon intenzíven keresik a titokzatos "vadembert". 1981 augusztusában megalakult a Kínai Vadember Elõfordulását Kutató Társaság, amelyet maga a Kínai Tudományos Társaság hozott létre. A társaság tevékenysége elsõsorban a Himalája magas hegyeire összpontosult.
Jetiszõr-mintákat gyûjtöttek számos helyrõl, továbbá 30-tól 48 cm-es hosszúságig terjedõ lábnyomokat is rögzítettek. A legnagyobb lábnyomot Sennungcsijában találta meg egy expedíció, méghozzá egy olyan szakaszon, ahol 31 gigászi méretû emberi lábnyomnak tûnõ nyomot sikerült követni. A 2.68 méteres lépéstávolságból kiszámították, hogy a nyomok tulajdonosának magassága 3.3 méter magasnak kellett lennie. Találtak még többek között ágakból font, 100-150 kg teherbíró képességû "fészkeket" is. A fészkeket hordó fák törzsén és a fészkekben hosszú, rozsdavörös szõrszálakra bukkantak.
A Fudani Egyetem tudósai megállapították róluk, hogy valamilyen magasabb rendû fõemlõstõl származnak, amelyet a tudomány egyenlõre még nem ismer. Érdekes a Kelet-Kínai Egyetem biológusprofesszorának, Cao Han-minnek a megállapítása is: a szõrszálak alaktanilag az emberi hajhoz állnak a legközelebb. A jeti összképe az emberre és az emberszabású majomra is emlékeztet, viselkedésében azonban inkább állati jellegû és csak artikulálatlan hangokat hallat. Sohasem figyelték meg, hogy akár a legegyszerûbb eszközöket is használta volna. Csupán köveket dobál a gyanútlan szemtanúkra.
Mindezek ellenére azok a vadászok, akik láttak már jetit, azt mondták, hogy azért nem tudták lelõni, mert volt benne valami túlságosan emberi. Magányosan élnek, csak ritkán észleltek párt, illetve nõstényt a kicsinyével. Mindenevõ: különféle erdei termésekkel, bogyókkal táplálkozik de ha éhes, akár megöli a baribált, azt a hatalmas medvét is.
Mi is tulajdonképpen a jeti, ez a hatalmas, szõrös majomszerû lény? Egyesek úgy magyarázzák, hogy ez a lény az õsi Kínában élt gigantopithecus leszármazottja, míg mások azt állítják, hogy itt nem másról, mint a neandervölgyi õsemberek egy továbbfejlõdött típusáról van szó, amelyeket a cro-magnoniak ûztek ki Európa területérõl. Ezt a teóriát látszanak alátámasztani Myra Shackley kutatásai, amelyek folyamán Mongóliában ennek az õsembernek a használati tárgyait tárták fel. Természetesen az a lehetõség is fenn áll, hogy a jeti az elsõ értelmes humanoid típusú életforma, mely a Földön kialakult.
Valószínûleg mi is így néznénk ki, ha a földönkívüliek nem avatkoztak volna bele génsebészettel az emberiség természetes evolúciós folyamatába. Sõt, még merészebb hipotézisek is léteznek, miszerint a jeti nem földi eredetû, hanem földönkívüli lények hozták õket magukkal bolygónkra. Elképzelhetõ lenne ugyanis, hogy ezeket a lényeket egy számukra fontos bolygóról telepítették ki a Földre. A kanadai indiánok állítása szerint is az általuk "õrült medvéknek" nevezett lényeket az "égen repülõ korongokból dobálták ki.
Élnek másfajta, kevésbé ismert - esetlegesen földönkívüli eredettel bíró - lények is a Földön. Jó példa ezekre az ASS (Abominable Swamp Slob), a förtelmes mocsári iszaplény is, melyet az 1960-70-es években észleltek elõször Ohio környékén. Ez a lény a mocsarakban él, két-három méter magas, pikkelyes bõrû, világító zöld, vagy piros szemû és szokatlanul hosszú karjai vannak. Rendkívül fürge és nõi sikításhoz hasonló hangokat hallat. Egy tipikus észlelés Nyugat-Virginiából: az eset 1960 októberében történt, mikoris W. C. Priestley a Monongahela Nemzeti Parkban autózott.
Egyszercsak váratlanul leállt a kocsijának a motorja: ekkor pillantotta meg a szörnyet. Tõle balra állt az út mentén és "hosszú szõre felfelé meredt." Barátjainak egy csoportja elõtte hajtott az úton egy busszal, majd amikor észrevették, hogy Priestley nincsen mögöttük, visszafordultak, hogy megnézzék mi a baj. "Nem tudom meddig ültem ott, míg a fiúknak hiányozni kezdtem és visszajöttek a busszal oda, ahol voltam. Úgy tûnt, a szörny nagyon félt a busztól, mert leengedte a szõrét - amely addig végig az égnek állt - s mihelyt ezt megtette, a motor újra beindult.
Nem mondtam el a fiúknak, hogy mit láttam. A dolog eliramodott, amikor a busz megállt." Ezután az autója rendbe jött, de egy kis idõ múlva másodszor is ugyanúgy leállt. "Láthattam a motorháztetõ alól kirepülõ szikrákat, mintha az autónak valami komoly baja lett volna. És egészen biztos, hogy az út mellett ott állt a szörny. A biztosítékok teljesen kiégtek a kocsiban." A busz megint visszajött és a szörny ugyanúgy viselkedve, mint az elõbb, berohant az út menti erdõbe. Nagyon sok bizonyíték létezik a jeti és más szörnyek valóságosságára.
Ezek között fotók, filmek, sõt még egy jégbefagyott tetem is szerepel, melyet Ivan Sanderson és Dr. Bernard Heuvelmans vizsgált meg. Ezt késõbb az évszázad csalásának nyilvánították, de ki tudja, a tudósok még ma sem tudták a holttest eredetiségét eldönteni, mivel az nyomtalanul eltûnt. A jeti, a förtelmes mocsári iszaplény és az ufók viselkedésük alapján kapcsolatba hozhatók egymással. A jeti például elõszeretettel dobál gumiabroncsokat az emberekre, mely jelenséget már az ASS-nél is több ízben észlelték. Na persze nem ebben hasonlítanak az ufókra.
Az iszaplények például szívesen üldöznek autókat és megvan az a különleges paranormális képességük is, amellyel le tudják állítani a jármûvek motorját. Ez pedig már nagyon is jellemzõ a földönkívüli azonosítatlan repülõ ojektumokra is.