A rejtély
A Stonehenge körkörösen elrendezett kőtömbökből és földsáncokból álló monumentális őskori építmény az angliai Wiltshire-ben, Salisbury-től mintegy 13 km-re északra. Kiépítése Kr. e. 2500 körül kezdődött és 2100 körül fejeződött be. A hely korabeli szerepével kapcsolatos elméletek az 1919-ben, de főként az 1950-ben indult ásatások nyomán születtek és a kérdés napjainkban sem jutott nyugvópontra.
Stonehenge-et három fázisban építették. Az első fázis épületfákból álló kör volt, amit vizesárok és földsánc vett körül. A vizes árkot valószínűleg kézzel ásták ki, állati csontokból készült szerszámokkal. Egyes szerszámok szarvasagancsból készültek, ezeket csákányként használták a föld alatt lévő mészkő megbontására. Majd ökrök lapockájából készült ásóval távolították el a kiásott földet és köveket. Az árokban végzett ásatások során épen maradt szarvasagancs maradványokat találtak, ezeket használták a hely radiokarbon kormeghatározásához. Ennek alapján az első kör kora 5000 évre tehető. A körön kívül 56 lyuk található, ezeket ma „Aubrey Holes”-nak nevezik („Aubrey-féle lyukak”) felfedezőjük, John Aubrey után, aki egy 17. században élt antikvárius volt, és 1666-ban találta meg őket. Tudjuk, hogy ezek a lyukak facölöpöket tartottak, majd később újabb lyukakat ástak, amikbe a ma is látható köveket állították.
Ez volt tehát az első fázis, melyben 5000 évvel ezelőtt facölöpök által alkotott kört mély vizesárok és földhányás vett körül.
Körülbelül 4500 évvel ezelőtt újjáépítették (nagyjából 2400 évvel azelőtt, hogy a rómaiak Britannia földjére léptek volna). Ezúttal kékkövet (bluestone) használtak, ezek a kisebb kövek ma is láthatók.
Mielőtt a második fázis befejeződött volna, a munkálatok félbemaradtak, a helyszínt elhagyták.
Majd megkezdődött egy még nagyobb, még jobb Stonehenge építése, az, ahogyan ma is ismerjük. Ez nagyjából 4300 évvel ezelőtt történt, ez volt az építés harmadik, végső fázisa.
A kékköveknek lyukakat ástak és elrendezték őket. Ezúttal még nagyobb köveket használtak, amit a Marlborough Downs bányából hoztak, 32 km távolságból. A hatalmas köveket mauls kőből készült golyókkal faragták méretre, ezek nyoma ma is látszik. A köveket páronként állították fel, felül szemöldökfákkal fogták össze őket. Hogy a szemöldökfák a helyükön maradjanak, a köveken bevágást csináltak, a szemöldökfákat köralakban fogták össze, majd horonykötést alkalmaztak, végül gömbcsuklót vagy furatot és eresztéket alakítottak ki. A kövek felállítása előtt ügyeltek a kövek egymáshoz képesti pozíciójára és a pontos tájolásra.
Stonehenge őrzi a hatalmát
Habár e rejtélyes "templomot" kb. 3000 évvel ezelőtt lerombolták, a romok varázsa nem tűnt tova. A környék népe sokáig hitt a kövek gyógyító erejében, amely mindenféle bántalmat meggyógyított. Egy XIV. századi kézirat Merlint, a varázslót ábrázolja, amint könnyedén a helyére emel egy hatalmas kőgerendát.
Mit mutatnak a csontok?
A régészek korábban a köveket fogták vallatóra. Az újabb kutatások Stonehenge-től távolabbra vezették a tudósokat. Feltárták egy közeli, újkőkori falu maradványait. A föllelt csontmaradványokból megállapítható, hogy küzdelmes életük dacára az újkőkori Britannia lakói könnyebb csontúak voltak, mint a ma embere. Viszonylag épen maradt fogazatuk arra utal, hogy szénhidrátszegény étrenden éltek, és általában jó egészségnek örvendtek. Ám az élet akkoriban is tartogatott veszélyeket. A koponyaleletek 5-6 százalékánál tompa tárgytól származó erős ütés nyoma észlelhető, a nők és férfiak koponyáján egyaránt. Az érintettek valószínűleg vagy valamilyen rituálé, vagy brutális erőszak áldozatai lehettek.
Az Avon folyó keleti partján, Stonehenge-től 4 kilométerre délkelet felé, Boscombe Down dombjain a régészek két, i.e. 2500-2300-ból való temetkezési helyet, s bennük egy súlyosan sérült lábú - alighanem sánta - 35-45 éves férfi, valamint egy fiatalabb rokona - talán éppen a fia - maradványait tárták fel. Az idősebb férfi sírjából a kor leggazdagabb brit leletegyüttese került elő. Volt a tárgyak között aranyból készült hajdísz, rézkés, kovakő szerszám, íjászok két kőből csiszolt csuklóvédője, fémmegmunkáláshoz való párnakő, és több Beaker-stílusú agyagedény, amely akkortájt a Brit-szigeten nem, csupán a kontinens más részein volt használatos.
A két férfi fogzománcának vegyelemzése kimutatta, hogy a fiatalabbik férfi helyben, Wessex mészkővidékén született, társa, az „Amesbury íjász” azonban nem ott, hanem az Alpok lábánál, a mai Németország és Svájc területén nőtt fel. A közelben nagyjából ugyanabból a korból származó másik sírra is bukkantak, amiben hét halott maradványait találták. A fogak elemzése kimutatta, hogy közülük három férfi hatéves koráig születése helyén, majd tizenhárom éves koráig másutt élt. A leletek azt bizonyítják, hogy az európai ember már az őskorban nagy területeket bekóborolt.
A druidák
különleges jelekkel rendelkező papi kasztjának tagjai, 20 éven át készültek feladatukra, a szent tan elsajátítására. A mágia mestereinek számítottak, akik képesek befolyásolni a természetfeletti erőket. Papi funkcióik mellett ők irányították az igazságszolgáltatást és erőteljesen befolyásolták az uralkodó kelta törzsfők, illetve Britannia, Írország és Franciaország királyainak intézkedéseit is.
A druida név kelta nyelven annyit jelent, "a tölgyfa ismerője"; híveik gyakran sűrű erdőségekben végezték szertartásaikat. Fehér köntösükben számos hadistent és hadistennőt tiszteltek, akiknek az évszakokhoz kapcsolódó ünnepségeken állat- és emberáldozatokat mutattak be.
I. e. az I. században,Julius Caesar részletesen írt a druidák tevékenységéről, különösen a félelmetes áldozati rituálékról, amelyek rémületet keltettek a kelták között.
A kelták, akiknek hite szerint a lélek a fejben lakozik, féltek, hogy a levágott fejet - amely megőrizte az illető tudatát - esetleg majd mágikus célokra használják. Tudták, hogy a druidák levágott fejeket konzerválnak; néhány ősi druida lelőhelyen találtak is zsugorított fejeket…
Évszázadokon át Stonehenge-nél gyülekeztek a falusiak, és az utóbbi 80 évben a modern druidák, akiknek egyébként semmi közük sincs az egykori kelta papokhoz (!!!), itt ünnepelték a nyári napfordulót, fesztiválokat is tartottak több ezer résztvevővel, mígnem 1985-ben a hatóság betiltotta a rendezvényt, hogy megóvja a köveket és a környéket a pusztulástól…
Gerald Hawkins amerikai asztronómus komputerrel próbálta megfejteni a kőcsoportok titkát. Arra a következtetésre jutott, hogy Stonehenge olyan megfigyelőállomás lehetett, ahonnan az égbolton lezajló eseményeket nyomon követhették, egy történelem előtti "komputer", csillagászati naptár vagy csillagászati számológép volt, mivel a kövek elrendezése a jelek szerint közvetlen kapcsolatban áll a Nap, a Hold és a bolygók mozgásával, illetve szüntelenül változó konstellációikkal.. Kétségtelen, hogy az "obszervatórium" elrendezése nagyon célszerű és pontos. Őseink mintha birtokában lettek volna mindama tudásnak, melyet a modern kor felfedezői a magukénak vallanak. Úgy tűnik, az volt a céljuk, hogy, felállítsanak egy naptárt, és ábrázolják az égitestek mozgását, mind ezt vallási célból…
Bár szinte minden új feltevés alátámasztható matematikai és statisztikai bizonyítékokkal, mindeddig egyetlen elmélet sem oldotta meg Stonehenge rejtélyét…