Pszichokinézis a gyakorlatban
Még évekkel ezelőtt olvastam egy srácról, aki pusztán hosszas koncentrálás segítségével képes volt egy vízbe helyezett apró celofándarabot megmozdítani. A jelenség neve pszichokinézis, a kifejezést Henry Holt kreálta 1914-ben, és barátja, J. B. Rhine parapszichológus nyomán került be jobban a köztudatba. A pszichokinézissel kapcsolatos beszámolók a tárgyak mentális erőkkel való mozgatása mellett leggyakrabban azok lebegtetéséről szólnak. A számtalan közszájon forgó anekdota és történet mellett a jelenség létezésének máig nincs tudományos bizonyítéka. Anekdotát gyártani azonban igen könnyen lehet...
Segédeszköz nélkül
A pszichokinézist emuláló bűvésztrükkök legegyszerűbb változataihoz semmiféle segédeszközre nincs szükség. Ilyen például az asztalra lefektetett cigaretta- vagy szívószál pszichikus erőkkel való mozgatása: miközben kezeddel a levegőben a tolás mozdulatát imitálod (a pszichokinézis képességével rendelkező emberek valamiért nagyon gyakran csinálnak hasonló mozdulatokat a kezeikkel, miközben mentálisan akarnak befolyásolni valamit), néhány próba után egyszerűen csak rá kell lehelned a cigarettára, és az máris pont úgy fog gurulni, mintha a levegőben mozgó kezed indította volna útjára. Kis gyakorlással a lehelési technika igen jó hatásfokkal elsajátítható (a nézők pedig amúgy is a kezeddel lesznek elfoglalva).
A tárgyak lebegtetéséhez se feltétlenül van szükség hosszas előkészületekre. Az egyik legegyszerűbb trükk egy papírpohár kezünk között való "lebegtetéséhez" csak egy lyukat igényel a pohár túloldalán, ahova az egyik hüvelykujjunk belefér (lásd a mellékelt videót). Egy fél kártyapakli lebegtetéséhez pedig elég a pakli közepéről félig hátrahúznunk egy lapot, lehajlítanunk, és a kezünk hátsó részével megtartanunk. A lap így felemeli és a levegőben tartja a felette lévő lapokat (második videó).
Segédeszközökkel
Egy kis barkácsolással látványosabb eredményekhez juthatunk - elég például egy kis ragasztgatás, és máris a mellékelt ábrához hasonló módon tudunk kártyalapot "lebegtetni". A legjobb hatást természetesen a híres "láthatatlan" szál segítségével érhetjük el.
"Láthatatlan" szálat és hozzá tartozó kellékeket bűvészboltokban is lehet kapni, de magunk is készíthetünk néhány száz forintból. Nincs másra szükségünk, csak egy szokványos harisnyára, és máris hónapokra el vagyunk látva vele. Ha belevágunk a harisnyába, könnyen ki tudunk húzni belőle egy szálat, ami első látásra egybefüggőnek tűnik. Amint engedünk egy kicsit a feszességéből, kiderül, hogy sok apróbb, kifejthető szálból áll. Érdemes világos felület előtt próbálkozni, mivel így egyetlen szálat is viszonylag jól láthatunk, és nem fogjuk elveszteni rögtön a kihúzás után. Amint a szál sötétebb felület elé kerül, eltűnik a szemünk elől.
A "láthatatlan" szálakkal való bűvészkedésről sok instrukciós videó létezik, mint például Jon Leclairtől a Who's Afraid of Invisible Thread, Michael Maxweltől a Learn to Levitate vagy Michael Ammartól az Easy to Master Thread Miracles sorozat. A filmek részletesen tárgyalják a különböző kikötési módokat, mozgatási és ragasztási technikákat, a bizonyíték eltüntetési módjait és azokat a módszereket, amikkel elhitethetjük a nézőkkel, hogy semmiféle "láthatatlan" szál nem magyarázhatja a trükköt. Az alábbiakban én csak néhány példát szeretnék mutatni a használatukra.
A szálat celux-al, rágógumival vagy más módon is rögzíthetjük a kívánt helyre. Ha az egyik végét a fülünk mögé, a másikat egy kártyapakli dobozához rögzítjük, a dobozt a zsebünkből bármikor kivehetjük és lerakhatjuk egy asztalra, a szálunknak megfelelő helyet biztosítva. Ezután például kölcsön kérhetünk egy papírpénzt, amit aztán a levegőben, a szál körül kettéhajtva, majd összegyűrve rögzíthetünk, és máris elkezdhetjük a bemutatónkat. A technika laza használatát egy kicsit gyakorolnunk kell - figyelni kell az ujjaink állására, a kezünk természetes mozgására, nehogy leleplezzük magunkat. Ha tudjuk, hogy hol van a szál, ügyesen kerülgetve elhúzhatjuk a kezünket a pénz alatt és felett is.
Nem feltétlenül kell nekünk mozgatnunk a kifeszített szálat. Kapható például olyan orsó, ami gombnyomásra feltekeri nekünk. A szál másik végét egy újságlaphoz erősítve olyan illúzió kelthető, mintha "magától" lapozódna az újságunk - miközben mi semmiféle feltünőbb mozdulatot nem teszünk.
Komolyabb segédeszközökkel
Michael Ammar filmjében olyan, hosszabb szálat igénylő technikákat mutat be, amikkel elérhető, hogy egy tárgy "elrepüljön" a bűvésztől messzire, majd vissza is "szálljon" hozzá. Elég például egy kis fémkarikára rögzíteni a lebegtetni kívánt tárgyat, és a szál kezünkkel való mozgatásával lejtőt vagy emelkedőt csinálni - a szálon függő karika a gravitáció hatására csúszni fog, azaz a rá erősített tárgy ellebeg, vagy épp visszalebeg hozzánk.
Timur Abdulov a copperfield.ru-n elmeséli, hogy egy kis kutatás után hogyan tett szert ingyen 30 méternyi, 130 kg teherbírású "láthatatlan" szálra.1 Ilyen kellékekkel már nagyobb tárgyak, vagy akár emberek felemelése is megoldható. Hasonlót használt például David Copperfield, mikor - többek között - egy zárt üvegkalitkában lebegett. Az üvegkalitkás módszer lényege, hogy Copperfield a kalitka tetején jutott be, ahova aztán rárakták az üvegtetőt - a tető és a többi rész között azonban maradt egy kis rés, ahol a kevesebb mint 1 mm vastag kötél könnyedén elfért.2 Fedett helyen való lebegtetést e módszer segítségével magunk is csinálhatunk például egy üvegpohár és egy rá rakott kártyalap felhasználásával. A hasonló, pár centinél távolabbi lebegést bemutató technikák mind "láthatatlan" szálakat használnak - a kérdés legfeljebb a felfüggesztésük módja lehet.
Trükkök nélkül?
A Szkeptikus szótár szerint3 a paranormális képességek legnépszerűbb "bizonyításai" a különböző tanúvallomások és színes anekdoták. "Mindazonáltal ilyen esetekben" - érvel - "az anekdoták és vallomások igen keveset érnek annak eldöntésére, hogy mennyire reálisak azok a jelenségek, amelyeket alá kívánnak támasztani." Ha kipróbáljuk a fent leírt trükkök valamelyikét, a reakciókból talán arra is rájövünk, hogy miért van ez így.
/https://www.szabadgondolkodo.hu/szkeptikus/buvesztrukkok/pszichokinezis.php/