A Dogon nép és az ősi idegenek
A Dogon nép az egyik legérdekesebb forrása az idegenek létezésének bizonyítására. A dogonok az afrikai Mali fennsík térségében, az elbeszélések szerint kb. 400 000 és 800 000 közötti létszámban élnek.
A vita 1930-ban kezdődött, amikor francia antropológusok felvettek egy furcsa legendát egy dogoni paptól. Ez a szájhagyomány útján terjedt történet az idegenek látogatásáról szólt, akik a Sirius csillagrrendszerből jöttek. Az idegen faj Nommos-nak nevezte magát, valamint, hogy a humanoid faj vízi lényei. (más leírásaik alapján hasonló a Mermaidokhoz és Mermenekhez.) Érdekes, hogy a babiloni Istennőt, Isis-t gyakran ábrázolták sellőként és Sirius-szal hozták összefüggésbe. A legenda szerint Nommos leszállt az égből egy nagy hajóval, amit zaj és szél kísért. Az is érdekes, hogy a dogon szerint a Siriusnak van egy csillag-társa, ami szabad szemmel láthatatlan.
1970-ben a technológia már lehetővé tette a csillagászok számára, hogy képet készítsenek a „Sirius B”-ről és társáról, a „Sirius A”-ról. A „Sirius A”, ami a Földről is látható, 8 fényévnyire van a Földtől, és a legfényesebb csillag. A „Sirius B” egy fehér törpecsillag, kb. akkora mint a Föld. A fehér törpecsillagok akkor jönnek létre, amikor a csillagnak elfogy az energiája és magábaomlik. A „Sirius B” egy kicsi, hideg és nagyon sűrű csillag, ami gravitációsan kötődik a „Sirius A”-hoz és ugyanahhoz a naprendszerhez.
Mégis honnan ismeri ez az ősi nép a csillagászat tudományát? Újabban a kutatók több mint 400 évre visszanyúló, egy Dogon által ábrázolt csillagpályák leleteire bukkantak. Emellett a dogonok minden 50. évben megünneplik a Sirius A és B ciklusát. A csillagászok ellenőrizték ezeket a ciklusokat, hogy eég pontosak-e. A Sirius rendszerben a dogonok megneveztek egy 3. csillagot is, az „Emm Ya”-t. A csillagászok még nem találták meg a kis csillagot, mivel egy kisebb csillagot már nehezebb érzékelni.
A Dogonok szintén ismerték a Jupiter holdjait és a Szaturnusz gyűrűit, látszólag bármiféle segédeszköz nélkül.