A dogonok
A primitív dogon törzs kétmillió tagja számára, akik az afrikai Mali köztársaságban, a Szahara peremén tengetik mindennapjaikat, az évszázadok során az élet nem sokat változott. A törzs tagjai szétszórt falvakban, sárból és szalmából rakott kalyibákban élnek. Legeltetik sovány kecskéiket, némi gabonát vetnek és aratnak, tűzifát pedig a Bandiagara-fennsík kopár sziklái között gyűjtögetnek, 300 mérföldnyire délre Timbuktutól, ahol az őseik mintegy 500 évvel ezelőtt letelepedtek. Imádják égi isteneiket, köztük is különös tisztelettel övezik a Szíriusz csillagrendszerének, az éjszakai égbolt legfényesebb csillagának a ragyogva hunyorgó fényét.
Sok más törzs is tiszteli a Szíriuszt, amely 8,7 fényévnyiről küldi sugarait, s az egyik legközelebbi csillag a Földhöz. Érthető, hogy az északi félgömb korai civilizációinak figyelmét magára vonzotta a Szíriusz, hiszen sokkal fényesebb a többi csillagnál. Az ősi Egyiptom időszámításának alapját is a Szíriusz szabta meg, pontosabban a csillag fölkelte jelentette számukra az új évet az esztendő egy bizonyos időszakában, mert ez volt a Nílus áradásának az előhírnöke.
Ám a dogon törzs hite és hiedelemvilága egyedülálló. Öt évszázada imádják nemcsak a Szíriusz ragyogó fényét, hanem fehér törpe társcsillagát, a Szíriusz B-t is, amely szabad szemmel nem látható. Ami olyan nagyon megdöbbentő, az az, hogy a dogon törzs ősei hajszálpontosan ismerték már a Szíriusz B helyzetét, méghozzá nagy teljesítményű távcső és pontos csillagászati műszerek nélkül.
A 19. század közepéig az európai és az amerikai csillagászok nem is gyanították, hogy a Szíriusz közelében egy másik csillag is van. Fáradságos, aprólékos megfigyelések és a Szíriusz pályáján jelentkező rendellenességek gondos kiszámítása vezettek a fölismeréshez, hogy egy rejtett társcsillag gravitációs ereje gyakorol hatalmas nyomást a Szíriuszra. Végül aztán 1970-ben, az űrkorszak hajnalán a bonyolult teleszkóplencséknek és a rendkívül érzékeny kameráknak sikerült elkészíteni az első felvételeket a Szíriusz B-ről. A modern, tudományos csillagászat pontok számításainak nagy diadala volt ez.
A dogon törzs számára azonban mindez nem volt újdonság. Csupán megerősítette azt, amit már régen tudtak. És azért tudták, mert a csillagok meg a bolygók titkaira és civilizációjuk alapelemeire éppen a Szíriusz csillagrendszerből érkezett földön kívüli látogatók tanították meg őket!
Hogyan fedezhették föl ezek az afrikai bennszülöttek távoli galaktikák és bolygók pontos titkait jóval a modern technológia áldásaival fölfegyverzett tudósok előtt? Magyarázatuk - földön kívüli látogatók érkezése a messzi űrből - sablonos és hihetetlen. Ám az egyetlen elképzelhető, ettől eltérő válasz éppily hihetetlen.
1931-ben Franciaország két legkiválóbb antropológusa, Marcel Griaule és Germaine Dieterlen a Bandiagara-fennsíkra érkeztek, hogy tanulmányozzák a dogonokat. Több esztendőn át szándékoztak elmélyülten kutatni a törzs eredetét és kultúráját. Egyre jobban belemerültek a dogon civilizációba, és gyakorlatilag 21 esztendőn át együtt éltek a törzzsel.
Amikor megérkeztek, a törzs már messzemenően járatos volt a Szíriusz titkaiban. Vallási szertartásaik középpontjában a Szíriusz, a Szíriusz B és egy harmadik, még fölfedezetlen csillag tisztelete állt. A csillagrendszer szimbólumát beleszőtték takaróikba is, s a mintázat sok száz évesnek látszott. A csillagok ábrája ott volt az edényeiken, a fafaragásaikon, szentélyeik agyagfalán. Arról, hogy Sir Arthur Eddington 1928-ban fölfedezte a Szíriusz B-t. csupán maroknyi csillagászhallgató tudott Angliában. A két antropológus mindössze három évvel később érkezett a Bandiarara-fennsíkra. Elképzelhető-e, hogy ilyen rövid idő alatt a teljes, félanalfabéta lakosság a magáévá tette Sir Arthur tudományos eredményeit, s azokat belefoglalta a törzs meghamisított történetébe, amelyhez hamis textil- és fazekas emléktárgyakat is gyártott, s mindezt csak azért, hogy megdöbbentse és lóvá tegye a két francia kutatót? Kétséges az is, hogy az antropológusok annyira járatosak lettek volna a csillagászati fölfedezések terén, hogy nagy hatással lett volna rájuk egy ilyen bonyolult csalás. 15 esztendőbe telt, amíg a törzs vénei igazán a bizalmukba fogadták Marcel Griaule-t. Ekkor megismertették okkult szertartásaikkal, és beavatták a Szíriuszról jött idegen látogatókról szóló hiedelmeikbe. A látogatókat ők a Nommóknak nevezték. A vének szerint a Nommók ijesztő, kétéltű lények voltak az űrből, akik azért jöttek, hogy a Földön elterjesszék a civilizációt, s ők vetették meg a dogonok páratlan kultúrájának az alapjait. Az antropológusok 20 éves tapasztalataik után tették közzé a dogonok történetéről szerzett ismereteiket az Afrika-kutató Társaság tekintélyes folyóiratában. Az Egy szudáni Szíriusz-rendszer című tanulmány részletesen ismertette a dogonok rejtélyesen fejlett csillagászati ismereteit. A cikk ezzel a szerény összefoglalóval zárul: "Hogy emberek hogyan voltak képesek - műszerek nélkül - tudomást szerezni gyakorlatilag láthatatlan csillagok mozgásáról és bizonyos jellemzőiről, azt még nem tudjuk."
Marcel Griaule számára ez volt munkássága csúcspontja. Amikor 1956-ban elhunyt, negyedmillió dogon gyúlt össze a temetésén Maliban, hogy megadják neki a végső tisztességet.
Griaule állandó kutatótársa, Germaine Dieterlen visszatért Afrikából Párizsba, ahol az Emberiség Múzeumában működő Afrika-kutató Társaság főtitkára lett. Már ezen a posztján tette közzé 1965-ben a közös kutatások további anyagát a francia Nemzeti Néprajzi Intézet részére, s ez ragadta meg Robert Temple amerikai tudós figyelmét. Temple, a szanszkrit és más keleti tudományok szakértője Párizsba utazott, ahol hosszas beszélgetéseket folytatott Dieterlennel, majd elment Maliba, mert a végére akart járni a dogon mítosznak az űrből érkezett látogatókról. Később így mesélte: - Kezdetben csak kutattam. Szkeptikus voltam. Csalást szimatoltam, mert nem tudtam elhinni a dolgot. Aztán egyre több, a képbe illő részletet ismertem meg. A primitív bennszülöttek türelmesen elmagyarázták Temple-nek, hogy a Nommók, akiket ők "a mindenség tanítóinak, a szellemi tanok őrzőinek. az esőosztóknak és a vizek urainak" neveztek, hogyan szálltak le űrhajó "bárkájukon" az ország északkeleti részén a törzs történetének kezdetén.
Temple ezt jegyezte le 1976-ban megjelent, A Szíriusz-rejtély című könyvében: "A dogonok leírták a leszálló bárka hangját. Úgy mondták, Nommo hangja négyfelől is szólt, amikor Ő alászállt, s olyan volt, mintha négy nagy kőtömb visszhangozna, amelyeket kövekkel dobáltak meghatározott ritmusban a gyerekek egy igen kicsiny barlangban. A dogonok nyilván így próbálják leírni a mennydörögve vibráló hangot. Az ember szinte el tudja képzelni, amint a barlangban áll, és befogja a fülét a zaj miatt. A bárka leszállásának döbbenetes hangja lehetett, mint amikor lökhajtásos repülőgép száll le a közelben."
A dogon papok elmondták, micsoda porfelhőt kavart a Szíriuszról jött bárka, amikor végre megállapodott a száraz, poros földön. Aztán elmesélték Temple-nek, amit a naprendszerről tudtak, meg hogy a Hold felszíne "száraz és halott, mint a száraz, halott vér". A homokot használva táblául, durva rajzokon ősi ábrákat vázoltak föl, amelyek a Szaturnuszt ábrázolták gyűrűjével, a bolygók mozgását a Nap körül, a Föld tengely körüli forgását meg a Vénusz pályáját. A homokba kaparták a Jupiter bolygó képét is a körülötte keringő négy nagyobb holdjával együtt, s azt állították, hogy az ábra jóval régebbi időkből való, mint amikor Galilei először pillantotta meg távcsövével azokat a holdakat. A Szíriusz tömör anyagáról szerzett ismereteiket úgy mutatták be, hogy a dogon papok gabonájuk egyetlen szemét vették a kezükbe. A Po Tolo - ahogyan ők nevezik - olyan tömör, magyarázták, "mintha ezt a gabonaszemet az összes földi lény együtt képtelen lenne fölemelni". Döbbenetesen pontos leírása ez a törpe csillag tömegének, a legpontosabb tudományos meghatározás sem lenne jobb nála. A papok említettek egy másik láthatatlan csillagot is, egy vörös törpét, amely szintén a Szíriusz körül kering.
Temple és más kutatók számára is máig rejtély, hogy a dogonok honnan tudják mindezt. Lehetséges, hogy a törzs tagjai alapvető csillagászati ismereteket szereztek a gyarmati francia akadémiákon, amelyek csupán a 20. század elején alakultak, vagy esetleg a Moszlim Egyetemen, amely már a 16. században virágkorát élte Timbuktuban, a tartomány fővárosában. Ha még hátrébb megyünk a történelemben, az is elképzelhető, hogy az Algériával, Líbiával és Egyiptommal határos észak-afrikai vidékről származó dogonoknak lehetett valami kapcsolatuk a fejlett földközi-tengeri kultúrákkal.
A földközi-tengeri mítoszokban valóban gyakran szerepelnek különös, kétéltű lények. Ezek a legendás teremtmények civilizálták a Föld barbár, primitív népeit. Az ősi görög legendák a rejtélyes, pikkelyes, félig ember, félig hal telchinekről szólnak, akik Rodosz szigetén éltek, s akikről a görög történész, Diodórosz Szikolosz azt írja, hogy "bizonyos művészetek föltalálói és sok más, az emberiség életében hasznos dolog bevezetői". A telchineket úgy mutatják be, mint az óceánok mélyéről érkezett, víz alatti látogatókat, akiknek kutyafejük van, és egész testüket halpikkely borítja. A babiloni mítosz az anekdoták, a "visszataszítók érkezéséről szól, ezek szintén halemberek. A vezetőjük Oannész, aki egy óriás tojásból kelt ki, és ő tanította meg a babiloniakat "mindenre, ami megjavítja az. erkölcsöket, és emberré teszi az embert".
A görög és a babiloni leírások egybeesnek a dogon törzs festette képpel. Még az evolúció legkiválóbb tudósai is elismerik, hogy minden emberi élet kétéltű lényekből fejlődött ki, s hogy ezek a kétéltű lények az ősóceánból másztak először elő a szárazföldre. Csupán a dogonok állítják, hogy a halszerű teremtmények, akiknek rejtélyes tudományos ismereteiket köszönhetik, az űrből érkeztek. És kizárólag a dogonok határozzák meg hajszálpontosan; hogy honnan is jöttek a látogatók: egy ismeretlen bolygóról, amely egy ismeretlen, vörös törpe csillag körül kering a Szíriusz csillagrendszerében. Csupán fantáziadús legenda volna? Vagy valóban van még egy rejtett csillag, amely némán kering a Szíriusz körül? Vajon a nagy teljesítményű, a Szíriuszra állított orbitális teleszkópok fölfedezik-e az elkövetkezendő néhány esztendőben a rejtett csillagot és ismeretlen bolygóját?