A kapott információk adatfajtái
2013.02.18 09:24
A távérzékeléssel kapott adatok jellegükben jelentősen különbözhetnek az alkalmazott vizsgálati módszer függvényében. Az adatfajták megkülönböztetése e módszerek különbözőségét jelölik, például azt, hogy az alany egyedül, vagy egy Kérdező-ként jelenlévő személlyel közösen hajtja végre a kísérletet, illetve, hogy a vizsgálat résztvevőinek milyen előzetes információk állnak rendelkezésre a céllal kapcsolatban. Ezeknek megfelelően az alábbi típusú adatokat különböztetjük meg a távérzékelési folyamatban kapott eredményekre vonatkozóan:
1. típusú adat
A remote viewer [a továbbiakban is: távérzékelő] egyedül hajtja végre a kísérletet. Ő maga választja ki a célt, ezenkívül előzetes ismeretekkel is rendelkezhet a céllal kapcsolatban. Azonban célszerű ezt a helyzetet elkerülni, hiszen az alanynak előítéletei lehetnek a céllal kapcsolatban, ezek pedig nagyban befolyásolhatják a távérzékelés zavartalanságát. Még az igen gyakorlott távérzékelők is csak a legritkább esetben használják ezt a megoldást. Az adatok ütközhetnek a "vakon" végrehajtott kísérletekkel.
2. típusú adat
A célt egy előzetesen ismert listáról választják ki véletlenszerűen. Ekkor általában számítógép segítségével, de olykor emberi közreműködéssel rendelnek véletlenszerűen koordinátákat a lista elemeihez. A távérzékelő csak a koordinátákat kapja meg, ám esetenként ismerete lehet a lista összetételéről, ám csak a számítógép tudja, melyik koordináta melyik célra vonatkozik. A távérzékelő szempontjából a kísérlet tehát vak.
3. típusú adat
A kísérlet ebben az esetben is Kérdező nélkül zajlik, azonban a célkoordinátákat valaki más adja meg. A kísérlet során a távérzékelő kaphat némi, erősen bekorlátozott ismeretet a célról, pl. annak helyéről vagy az eseményről. A gyakorlott remote viewereknek semmi másra nincs szükségük a koordinátákon kívül.
4. típusú adat
Ebben az esetben a célt ismerő Kérdező van jelen, ám a távérzékelő számára csak a koordinátákat adja meg. Általában képzés során használják ezt a módszert. Kísérleti célokra is alkalmas. A Kérdező a célra vonatkozó ismeretek teljes birtokában tudja irányítani a távérzékelőt. Utasíthatja, mit tegyen, merre nézzen, merre menjen. A távérzékelőnek lehetővé teszi, hogy szinte teljes mértékben kikapcsolja analitikus tudatát, hiszen a Kérdező végez el mindenféle elemzést.
Ezzel a típussal az a gond, hogy a gyakorlott távérzékelők képesek telepatikus módon érzékelni a Kérdező gondolatait, ezek pedig befolyásolják megszerzendő ismeretei pontosságát és hitelességét. E problémák kiküszöbölésére használják a kettős vak technikát, azaz az 5. típusú adatot.
5. típusú adat
Ebben az esetben sem a távérzékelő, sem a Kérdező nem rendelkezik semmiféle előzetes ismerettel a célról. Vagy kívülről adják meg, vagy pedig egy számítógépes program választ egy adott listáról. Az így megszerzett ismeretek rendkívüli mértékben megbízhatóak. Egyetlen hátrány van, a Kérdező nem tudja megkülönböztetni a beérkező hasznos ismereteket a haszontalanoktól. A probléma kiküszöbölése érdekében, általában néhány szavas írásos utasításokat adnak a Kérdezőnek a kísérlet során. Ezek az utasítások semmiféle ismeretet nem tartalmaznak a céllal összefüggésben, ám egyértelműen rámutatnak, miféle eljárások és mozgások végrehajtása szükséges.
6. típusú adat
Ebben az esetben mind a távérzékelő, mind a Kérdező rendelkezik előzetes ismeretekkel a célról. Akkoriban alkalmazták ezt a módszert, amikor még nagyon kevés bevethető gyakorlott távérzékelő és Kérdező volt, a megszerzendő ismeret pedig sürgősen kellett. Manapság már ritkán, ha egyáltalán, használják ezt a módszert.
A remote viewer [a továbbiakban is: távérzékelő] egyedül hajtja végre a kísérletet. Ő maga választja ki a célt, ezenkívül előzetes ismeretekkel is rendelkezhet a céllal kapcsolatban. Azonban célszerű ezt a helyzetet elkerülni, hiszen az alanynak előítéletei lehetnek a céllal kapcsolatban, ezek pedig nagyban befolyásolhatják a távérzékelés zavartalanságát. Még az igen gyakorlott távérzékelők is csak a legritkább esetben használják ezt a megoldást. Az adatok ütközhetnek a "vakon" végrehajtott kísérletekkel.
2. típusú adat
A célt egy előzetesen ismert listáról választják ki véletlenszerűen. Ekkor általában számítógép segítségével, de olykor emberi közreműködéssel rendelnek véletlenszerűen koordinátákat a lista elemeihez. A távérzékelő csak a koordinátákat kapja meg, ám esetenként ismerete lehet a lista összetételéről, ám csak a számítógép tudja, melyik koordináta melyik célra vonatkozik. A távérzékelő szempontjából a kísérlet tehát vak.
3. típusú adat
A kísérlet ebben az esetben is Kérdező nélkül zajlik, azonban a célkoordinátákat valaki más adja meg. A kísérlet során a távérzékelő kaphat némi, erősen bekorlátozott ismeretet a célról, pl. annak helyéről vagy az eseményről. A gyakorlott remote viewereknek semmi másra nincs szükségük a koordinátákon kívül.
4. típusú adat
Ebben az esetben a célt ismerő Kérdező van jelen, ám a távérzékelő számára csak a koordinátákat adja meg. Általában képzés során használják ezt a módszert. Kísérleti célokra is alkalmas. A Kérdező a célra vonatkozó ismeretek teljes birtokában tudja irányítani a távérzékelőt. Utasíthatja, mit tegyen, merre nézzen, merre menjen. A távérzékelőnek lehetővé teszi, hogy szinte teljes mértékben kikapcsolja analitikus tudatát, hiszen a Kérdező végez el mindenféle elemzést.
Ezzel a típussal az a gond, hogy a gyakorlott távérzékelők képesek telepatikus módon érzékelni a Kérdező gondolatait, ezek pedig befolyásolják megszerzendő ismeretei pontosságát és hitelességét. E problémák kiküszöbölésére használják a kettős vak technikát, azaz az 5. típusú adatot.
5. típusú adat
Ebben az esetben sem a távérzékelő, sem a Kérdező nem rendelkezik semmiféle előzetes ismerettel a célról. Vagy kívülről adják meg, vagy pedig egy számítógépes program választ egy adott listáról. Az így megszerzett ismeretek rendkívüli mértékben megbízhatóak. Egyetlen hátrány van, a Kérdező nem tudja megkülönböztetni a beérkező hasznos ismereteket a haszontalanoktól. A probléma kiküszöbölése érdekében, általában néhány szavas írásos utasításokat adnak a Kérdezőnek a kísérlet során. Ezek az utasítások semmiféle ismeretet nem tartalmaznak a céllal összefüggésben, ám egyértelműen rámutatnak, miféle eljárások és mozgások végrehajtása szükséges.
6. típusú adat
Ebben az esetben mind a távérzékelő, mind a Kérdező rendelkezik előzetes ismeretekkel a célról. Akkoriban alkalmazták ezt a módszert, amikor még nagyon kevés bevethető gyakorlott távérzékelő és Kérdező volt, a megszerzendő ismeret pedig sürgősen kellett. Manapság már ritkán, ha egyáltalán, használják ezt a módszert.
/https://rvhungary.blogspot.hu/p/taverzekelesrol.html/