A levitáció
A szó latin eredetű, és azt jelenti, hogy valaki, a fizikai törvényeit meghazudtolva, önerőből képes a levegőbe emelkedni. Ilyen történetek keringenek nemcsak a varázslókról és boszorkányokról, hanem a keleti mágusokról, fakírokról is. Az ő "repülésükről" valójában semmi biztos nem tudható, viszont az utóbbi néhány száz évben a "civilizált világban", azaz Európában és Amerikában ugyancsak számos ember képes volt erre a hihetetlennek tűnő cselekedetre.
Leginkább az emelkedett szellemiségű emberek tudnak fölemelkedni a talajról. Így elsősorban a később boldoggá vagy szentté avatott egyházi személyek voltak képesek levitálni, ám nem csupán ők. Azok, akik lemondtak a világi élet hívságairól, és idejüket inkább elmélkedéssel, imával, filozofálással töltötték, képesek voltak szándékosan vagy akaratuk ellenére felszállni a levegőbe.
A tizenkilencedik században több ilyet jegyeztek fel. André Herbert Fournet, a kalandos életű szerzetes misézés közben olykor legalább egy méterre a talaj fölött lebegett, és ezt egész tömeg figyelhette meg.
Gaspar de Bufalo olasz pap az 1800-as évek elején sokfelé misézett hazájában. Előfordult, hogy az oltár fölé emelkedett, ami érthető pánikot keltett az imára gyülekezők között.
Nemcsak férfiakról szólnak a krónikák. Maddalena de Canossa, akit nemrég avattak szentté, női és férfiszerzetesrendet alapított, betegeket gyógyított, ima közben képes volt több méter magasra emelkedni anélkül, hogy erről tudott volna.
A névsort még sokáig folytathatnánk. Spanyolok, olaszok, franciák, angolok emelkedtek az elmúlt századokban a magasba, nagy hatást gyakorolva ezzel a nézőkre. És ne higgyük, hogy csak vallásos eksztázis révén sikerült ezt megvalósítani. Volt, aki mágusnak álcázta magát, és közönség előtt tette ugyanezt.
Ilyesmi ma sem ritka. A britek nagy levitálója, Daniel Home teljesen nyíltan csinálta a dolgot. Nem lesötétített szobában vagy teremben, hanem világos nappal, éppen népes közönség előtt. És nem csupán zárt helyiségben, ahogyan a csalók, akiknek rejtegetnivalójuk volt. Home a múlt század második felében bejárta a világot, és mindenütt bemutatta tudományát. A korabeli sajtóban gyakran szerepelt a neve. Levitált bárhol és bármilyen körülmények között, nem zavarták a kétkedők, a nagy tömeg vagy éppen a nézők társadalmi rangja.
Így aztán bemutathatta képességét a korabeli pápának, a történelemkönyvekből ismert nagy királyoknak és császároknak, íróknak, filozófusoknak. Számtalan alkalommal bizonyította be, hogy a levitáció igenis létezik, nem cirkuszi mutatvány, hanem valamilyen sajátos, meg nem magyarázható, de emberi képesség.
Ma, a televízió korában már nemcsak a szemtanúk elbeszélésére hagyatkozhat a világ, hanem felvételek sora is készül a lebegőkről. Csak keveseknek sikerül, ahogyan mindig is kevesen voltak képesek levitálni. Azt bizonyítják, hogy az ember igenis képes gondolati úton olyan energiát teremteni, amely nagyobb az ismert energiáknál. Ráadásul ez az erő másképpen is hat, hiszen ezek az emberek olyasmit tudnak, amit sokan sokkal nagyobb energiák segítségével sem tudnának megvalósítani. Átlépik az eddig ismert fizikai törvényeket!
Megvalósítják azt, amiről sokan csak álmodoznak. Képesek megváltoztatni a gravitáció törvényét - azt a törvényt, amely látszólag mindenkire érvényes. És érvényes mindazokra a tárgyakra is, amelyek itt találhatók a földön. A levitáló emberek puszta létezésükkel és képességükkel bizonyítják be, hogy a világ nem csak olyan lehet, amilyennek a tankönyvekben tanítják. Bebizonyítják, hogy rejtőznek még bennünk és körülöttünk olyan energiák, amelyek képessé tehetnek bennünket szinte bármire.
/Nemere István/