A Nazca vonalak rejtélye
A helyiek közül sokan úgy vélik, hogy földönkívüli lények alkották a képeket. Erich Von Danicken szerint az idegen lények leszállópályának építették a művet.
A Nazca kultúra eltűnése után több mint ezer évvel, 1927-ben egy perui pilóta ismerte fel elsőként a fennsíkon kirajzolódó hatalmas ábrákat. A misztikus rajzokkal azonban évekig nem foglalkoztak a tudósok.
Leszállópálya?
Elsőként 1939-ben kezdte kutatni Paul Kosok, amerikai régész az 500 négyzetkilométeren elterülő vonalakat. Három ábratípust lehet megkülönböztetni: az első a geometriai ábrák, egyenes, cikk-cakkban futó vagy spirális vonalak, melyek hosszúsága elérheti az öt km-t; vannak leszállópályához hasonlatos, 15 km hosszú széles sávok; valamint 150 méter magas állatfigurák. A sivatagos területet körülölelő hegyoldalakon más, primitívebb technikával készült emberi alakok rajzát lehet látni, melyek készítését a Nazca kultúra előtt élő paracaknak tulajdonították.
Csillagászati kalendárium?
A fennsíkon lévő rajokat úgy készítették, hogy a talajt borító sötét színű kavicsrétegbe mélyedést vájtak, és így a világosabb színű alsó rétegek kiadták a kívánt formákat. A hosszú évszázadok folyamán a por belepte ezeket a vájatokat, így nehezebben lehetett felismerni azokat.
Maria Reiche, német matematikus 1945-ben munkához látott, és attól fogva egész életét a Nazca vonalak megtisztításának, konzerválásának és a kutatásnak szentelte. Maria Reiche elmélete szerint a motívumok egy csillagászati kalendáriumot képeznek, melyből kiszámíthatóak a hónapok, és a napok. Azonban a Stonhenge köveinek csillagászati szerepét felismerő Gerald Hawkins, amerikai asztronómus, 1968-ban végzett vizsgálatai szerint nincs semmiféle csillagászati összefüggés az egyes rajzok elhelyezkedése között.
Meteorológiai naptár vagy szent ösvény?
Simone Waisbard, etnológus és fia, Jack is próbálták kifürkészni a Nazca vonalak funkcióját. Miután tüzetesen megvizsgálták az élőlény ábrákat és a geoemtriai vonalakat, arra a következtetésre jutottak, hogy egy meteorológiai naptár látható a fennsíkon. Pontosabban az évszázadok alatt egymásra rajzolt több naptár. A téma máik neves képviselője, az angol felfedező, Tony Morrison a nazcák vallási motívumaiknak tartja a rajzokat. Véleménye szerint a formák szent ösvények, amik a különböző oltárokat kötik össze.
Hogyan készültek a rajzok?
A vonalak legnagyobb rejttélye, hogy miként voltak képesek a nazcák megrajzolni azokat. Az ábrák csak a magasból vehetőek ki, így a földön állva rendkívül nehéz feladat eltalálni az arányokat. Maria Reiche szerint az őslakók megrajzolták az ábrákat először kicsibe, majd azokat nagyították fel. A matematikusnő a fennsíkon talált állatokat ábrázoló kisebb földbe vésett motívumokat.
Az amerikai Jim Woodman és az angol Julian Nott léghajósok azt próbálták bizonyítani, hogy a nazcák már képesek voltak a levegőbe emelkedő gömböket készíteni, melyekről láthatták a rajzok alakulását. A fennsík vonalainak központjában egykori tűzre utaló jeleket találtak, valamint néhány agyagtárgy díszítésén felismerni véltek léghajó elvén működő szerkezeteket. A leletek alapján megépítették a Condor I nevő gömböt, melyhez olyan típusú köteleket és anyagokat használtak, amit a nazca múmiák sírjában is találtak. A léggömb 90 méter magasra emelkedett, majd lezuhant, és a két léghajós csak a szerencsének köszönhette, hogy megúszta az esést komolyabb sérülések nélkül. A baleset után már nem voltak megygőződve elméletük helyességéről. A rejtély mind a mai napig megoldatlan.