A Szent Grál nyomában
Megszámlálhatatlan elmélet született a Jézus és az apostolok által, az utolsó vacsorán érintett serlegről. Ezek közül sok hihetetlennek tűnik, némelyik ésszerűnek látszik, de mindegyik valamiképpen a szellemi felébredés eszméjéhez kapcsolódik.
A földi élet célja a „mindent tudás” birtokbavétele volt – ezért keresték és keresik a Szent Grált ma is. A szellemtudomány szerint a kehely az égből materializálódott, és Noé vette először kezébe. Sokan azt vallják, hogy a Grál Lucifer koronájának smaragdékszere, amely az alázuhanás után edénnyé alakítva szolgált, s aki birtokolja, képes legyőzni a gonoszt. Megint mások úgy mondják, hogy Sába királynő vitte el, és adta Salamonnak. Van, aki szerint Szemirámisz ajándékozta Melkizedeknek, „Szálem királyának, a fölséges Isten papjának”, de az a vélemény sem ritka, hogy Séth visszatért az Édenkertbe, hogy gyógyító írt kérjen apja bajára, s ekkor hozta magával a kelyhet a földi világba, amely mindent képes meggyógyítani.
Ahogy a Szent Grál eredetéről, úgy kinézetéről is számtalan elmélet kering. A jelentése eredetileg „széles tál”, amely minden pillanatban ételt és italt nyújt tulajdonosának. Az utolsó vacsorán ebből ivott Jézus és az őt körülvevő apostolok, kereszthalálakor pedig ebbe fogták fel a Megváltó, lándzsa ütötte sebből kifolyt vérét. Az Isten fiának feltámadása után az ereklyét angyalok tartották ég és föld között, majd a Templomos lovagok őrizték a Megváltás hegyén. Az edény jáspisból való, és aki rápillant, örökké fiatal marad. Senki sem keresheti, senki meg nem találhatja, mert létezése óta szüntelenül őr vigyázza.
A Grál-mítoszok nagy része azonban szorosan kapcsolódik az Arthur legendákhoz is. Az 5. században élt lovagkirály tanítója az ősi kelta-druida hagyomány őrzője, tudója és varázslója, Merlin, aki tisztánlátásával vezeti és oktatja uralkodóját. „A hősi cselekedetek addig mit sem érnek, ameddig a földi királyságot szolgálják, és nem törnek egy magasabb cél felé” – tanítja Merlin Arthurnak, mikor a lovagkor híres kerekasztal-társasága elindul a Grál keresésére.
Ám nemcsak távoli idők homályába vesző hősök kutattak az ereklye után. Annak erejében hitt Hitler is, aki felettébb áhította a szent tárgyat, amelyben földi hatalma égi biztosítékát látta. Hű csatlósa, Himler vezetésével kerestette lázasan, de eredménytelenül.
A témát feldolgozó műveket a katolikus egyház hosszú évszázadokig tiltólistán tartotta. Kérdés, hogy ezek az irodalmi alkotások vajon mivel vívták ki Róma ellenszenvét? Az egyik hagyomány szerint, a Jézus Krisztus kiömlő vérével jelképpé átlényegülő edény más értelemben is kapcsolódik a vérhez, a vérséghez. Egyesek Jézus családvonalának titkos, ma is meglévő folytatását vélik felfedezni és tisztelni a Grál hagyományban. Ez az értelmezés abból indul ki, hogy Jézusnak volt felesége, mégpedig Mária Magdolna, így a Grál az asszony méhe, a Megváltó vérvonalának továbbvitele, tehát az e kapcsolatból születettek, és az őket követő utódok szimbóluma. Állítják, hogy a Templomos lovagrend tagjai Jézus vérrokonai voltak. Nem véletlenül küldték őket a Szentföldre, céljuk az volt, hogy Salamon templomából Európába hozzák a kincseket. A kincsek között volt a Jézus családfájára vonatkozó dokumentum is. Ennek oltalmazói voltak a vöröskeresztes lovagok, a Szent Grál őrzői. Jézus földi halála után a rokonai és követői elmenekültek Jeruzsálemből, néhányan Marseillesben telepedtek le. Beházasodások révén a későbbi frank uralkodók családjába is bekerültek. 1209-ben, III. Ince pápa utasítására a keresztes hadak kiirtották a Pireneusok északkeleti lábánál levő tartományok védtelen lakosságát. Az itt élő katharok, vagy albigensek, még hittek a reinkarnációban, elutasították a katolikus egyház tanításait. A fizikai világot sem értékelték igazán, az életutat, amit mindenkinek végig kell járni, csupán próbakőnek tekintették. A perfectek, a katharok főpapjai az ostrom hevében kimenekítették a titkos, szent tárgyakat Montségur várából, így azok biztonságos helyre kerületek. Azóta is keresik a Szent Grált.
Titokzatos kelyhek többször is felbukkantak a középkorban. Az Anjouk birtokában is volt ilyen, azzal a babonával kísérve, hogy „aki iszik belőle, az meglátja Jézust és Mária Magdolnát”. Akik azt gondolják, hogy Mária Magdolna méhe a szent kehely, a párizsi Notre-Dame-ra mutatnak, amelynek formája valóban anyaméhre hasonlít.
Egy másik történet szerint, arimathiai Józsefet megvádolták Jézus testének eltulajdonításával, ezért börtönbe zárták. Kiszabadulása után egy 12 főből álló csoporttal elvitte a kelyhet Angliába – egyesek szerint Avalonba. Itt elkészítették az utolsó vacsora asztalának pontos mását, és felépítettek egy templomot, Máriának felajánlva. Ez a szent hely vált a Grál őrzőjévé. Nagy Lajos is „Grál-ivadék” volt, bensőséges kapcsolat fűzte a magyar alapítású Pálos rendhez, ahol 1786-ig tartották arimathiai József ünnepét. A Grál-keresők szerint a kereszténység előtti kelta vallás két talizmánjának, Dagda üstjének és az uralkodói hatalom jelképének eszmei hordozója lehet a kupa. C. G. Jung és követői úgy tarják, hogy a Grál azt a belső teljességet szimbolizálja, amit az emberek mindig is kerestek.
Az utolsó vacsora
A Leonardo Da Vinci által festett, Az utolsó vacsorát ábrázoló freskó legutóbbi restaurálása során derült fény arra, hogy az eredeti alkotáson, Jézus jobbján nem János apostol, hanem Mária Magdolna ül. Ennek nyomán ismét felélénkült az érdeklődés a Grál iránt. Egy kutatócsoport például a legújabb föld alatti érzékelési technikát szeretné felhasználni az Edinburgh közelében fekvő Rosslyn kápolnában, ahol az ereklye fellelhetőségét sejti. Itt játszódik egyébként A Da-Vinci kód című film egyik kulcsjelenete is.