A világ legtitkossabb támaszpontja
A valahol az Egyesült Államokban, Nevadában található ‘Area 51’ a világ egyik legtitkosabb helye – olyannyira titkos, hogy hivatalosan nem is létezik… Így aztán nem csoda, hogy az eredetileg hidegháborús hadműveletek irányítására épült támaszpont évtizedek óta a legendák és összeesküvés-elméletek kedvelt tárgya, még olyan pletykák is lábra keltek vele kapcsolatban, hogy ufók és földön kívüli lények landolnak itt rendszeresen. De mi a valóság az Area 51-gyel kapcsolatban? Valóban hatalmas alagútrendszereket és ellenséges repülőgépeket rejt itt a föld gyomra? Az 51-es körzet – a világ legtitkosabb támaszpontja interjúalanyai olyan információkat osztanak meg a nézőkkel, melyek kiszivárogtatásáért még néhány évvel ezelőtt is súlyos büntetés járt volna…
A dokumentumfilmből többek között kiderül, hogy a támaszpontot 1955-ben alapította a CIA az ország legtitkosabb katonai projektjeinek megvalósítására és tesztelésére. Neve eredetileg ‘Paradise Ranch’ volt az itt dolgozók hangulatának javítására, később azonban az objektumot átkeresztelték ‘Area 51’-re egy térkép földrajzi koordinátája alapján. A hivatalosan nem létező komplexum – melynek hét kifutópályája és több mint kéttucat hangárja ma is látszik a műholdfelvételeken – egy kiszáradt nevadai tó, a Groom Lake asztallap simaságú medrében épült, mely sajátosságnak több előnye is volt: az Area 51-et így egyrészt bármilyen irányból, bármilyen szélviszonyok között megközelíthették a repülőgépek, másrészt a hegyközi medencét ölelő hegyvonulatok szinte láthatatlanná tették a felszín feletti létesítményeket.
Ami az “emberi tényezőt”, a támaszponton dolgozó katonákat, mérnököket és pilótákat illeti, a megbízhatóság és az információk ki nem szivárgása e téren is elsőrendű szempont volt. Részletek az Area 51 veteránjainak nyilatkozataiból:
Freedman: “Az átvilágításom hónapjaiban történt, hogy beültem egy moziba, amíg a feleségem vásárolni ment az anyámmal. A film közepén bejött a terembe egy fiatal nő, annyi idős lehetett, mint én akkoriban, és kérdezősködni kezdett – hogy mióta élek Vegasban, mit csinálok stb. (…) Aztán egy félóra múltán fogta magát és felállt és elment. Utána sokat gondolkodtam rajta, hogy ki lehetett. Vajon mióta követett? Követett egyáltalán? Vagy csak egyike volt a kuncsaftra vadászó Las vegas-i lányoknak? Soha nem fogom megtudni.”
Barnes: “Amikor összegyűltünk egy értekezletre, egyetlen papír és toll se lehetett a teremben. Még a pilóták se beszéltek egymással. Semmi se írtunk le, minden a fejekben volt.”
Collins: “Amikor bekapcsolódtunk a programba, mindannyian fedőnevet kaptunk. Az én keresztnevem Ken volt. A vezetéknevem pedig Colmar. C-O-L-M-A-R – szintén C-vel, mint a Collins.”
Lovick: “Ahhoz, hogy biztosíthassunk országunk túlélését, a demokráciának olykor át kell adnia a terepet a szigorú ellenőrzésnek, például a hadseregnek… Ez volt a vezérlőelvünk, mi így gondolkodtunk mindannyian…”
