2004-es kutatások

2004.01.01 10:11

 

Egy tudós úgy véli megtalálta az elveszett város, Atlantisz maradványait. Dél-Spanyolországról készült műholdfelvételeken olyan jegyek figyelhetők meg, melyek egyezni látszanak a görög tudós, Platón mesés utópiájában leírtakkal.

Dr. Rainer Kuehne, a német Wuppertal Egyetem munkatársa szerint Atlantisz "szigete" egyszerűen arra a területre utal, amit Spanyolország déli partjainál egy árvíz i.e. 800 és 500 között elpusztított.

A Cadiz városához közel eső Marisma de Hinojos néven ismert sós mocsaras területről készült műholdfelvételeken két téglalap alakú szerkezet figyelhető meg az iszapban, valamint koncentrikus körök részei, melyek egykor körül ölelhették azokat.

 

 

"Platón egy ősi görög mértékegységben számított 925 méternek megfelelő átmérőjű szigetről írt, amit több kör alakú építmény övezett - koncentrikus körök - egyesek szárazföldből, míg mások vízből álltak. A felvételeken olyan körök láthatók, mint amiről Platón regélt" - nyilatkozott Dr. Kuehne a BBC Newsnak.

A tudós szerint a téglalap alakú jegyek egy, a tenger istenének, Poszeidónnak emelt "ezüst" templom, illetve egy "arany" templom maradványai lehetnek, ez utóbbit Kleitó és Poszeidón tiszteletére szenteltek - melyeket Platón Kritiász dialógusa leír.

A "sziget" és a körök méretei a felvételek alapján valamivel nagyobbak, mint a Platón által leírtak, amire Dr. Kuehne szerint két lehetséges magyarázat van. Az első szerint Platón egyszerűen alábecsülte Atlantisz méreteit, a második szerint a görög tudós által használt mértékegység akkoriban 20%-kal kisebb lehetett. Amennyiben az utóbbi a helytálló, akkor az egyik téglalap alakú szerkezet szinte teljesen megegyezik a Platón által a Poszeidón templomra megadott dimenziókkal.

A jellemvonásokat eredetileg Werner Wickbold, egy Atlantisz rajongó vette észre, aki számtalan fényképet tanulmányozott már át a Platón által leírt város jelei után kutatva. "Ez az egyetlen hely, ami egyezést mutat a leírással" - mondta, hozzátéve, hogy a görögöket valószínűleg megzavarhatta az az egyiptomi szó Atlantisz történetének átvételében, ami egyben partvonalat és szigetet is jelent. 

 

 

"Sok gond van az értelmezésekkel. Az emberek látnak valamit, és szinte mindenki mást magyaráz bele" - kommentálta a két "templomot" megjelenítő műholdfelvételt Tony Wilkinson, brit régész, a távoli észlelések szakértője. "Szükségünk lenne egy időpont meghatározásra, különben csak morfológiával foglalkozunk, mindazonáltal a jegyek érdekesek."

Atlantisz története évszázadok óta foglalkoztatja a tudósok képzeletét. A mitikus föld legkorábbi feljegyzései Platón dialógusaiban, a Kritiász és Timaioszban jelentek meg. Története a mesés gazdagság, fejlett civilizáció és természeti szépségek földjéről rengeteg kalandort ösztönzött a keresésére.

Az egyik legfrissebb elmélet szerint Atlantisz megegyezik a Spartel szigettel, egy iszapzátonnyal Gibraltár földnyelvén, ami 11.000 évvel ezelőtt süllyedt el. Platón leírása szerint Atlantisz rendelkezett egy "síksággal". Dr. Kuehne szerint ez lehet az a síkság, ami ma Spanyolország déli partjaitól egészen Sevilláig nyúlik. A görög tudós által leírt magas hegyek elvileg a Sierra Morena és a Sierra Nevada lehetnének. "Platón megemlíti, hogy Atlantisz rézben és más fémekben gazdag város volt. Sierra Morena bányái bővelkednek a rézben" - magyarázta Dr. Kuehne. A tudós megjegyezte, hogy a Platón által leírt harcok az atlantisziak és a Földközi-tenger keleti vidékeinek lakói között nagyban emlékeztetnek a tengeri emberekként ismert rejtélyes fosztogatók által Egyiptomra és Ciprusra i.e. 12. században mért támadásokra. Ez az idővonal Atlantisz városát és társadalmát azonosíthatja a vaskori Tartessos kultúrával, vagy egy másik, ismeretlen bronzkori civilizációval.

Dr. Kuehne elmondta, reméli sikerült felkeltenie a régészek figyelmét, hogy feltárják a helyszínt, ami azonban nem lesz könnyű, mivel a "templomok" egy spanyol nemzeti park területén fekszenek.

Elméletek, teóriák.

 

Vannak, akik komolyan hiszik, hogy az emberiség történelmének egy előző, varázslatokkal, mágiával teljes csodálatos szakaszában hatalmas erőket birtokoltak az emberek. Az elmélet hívei szerint az emberiség egykori kiemelkedő vezetői, az atlantiszi mágusok, illetve a velük szembenálló lemuriaiak a hatalomért folytatott vetélkedésük során óvatlanul olyan kozmikus erőket szabadítottak a Földre, mely aztán katasztrófák sorozatát hozta, és csapás, csapás után érte a bolygót.

Mások a természeti katasztrófa teóriát vallják, s inkább egy, legalább 10 kilométer átmérőjű meteor becsapódását tartják valószínűnek, amely óriási sebet ejtett a földgolyón, romba döntve a körülbelül 15-17 ezer évvel ezelőtt virágzó kultúrákat.

 

 

Egyes elképzelések szerint egy kisbolygó (talán az egykor a Mars és a Jupiter közti pályán keringő Phaeton) ütközött bolygónknak, s ennek következménye lett a mágneses sarkok eltolódása, a Golf-áramlat irányváltoztatása, a feltételezett Atlantisz pusztulása, a szibériai mamutok ezreinek hirtelen jégbefagyása.

 

 

Egy ilyen ütközés hatására, ha az idegen égitest tengert ér, egyes számítások szerint 5000 méteres árhullám keletkezhet, amely akár többször is körbeszáguldhatott az egész földtekén, gyakorlatilag csak a legmagasabb hegycsúcsokat kímélve, s ott téve lehetővé a csekély számú túlélő megmenekülését. Lehet, hogy ez az esemény ihlette a világ összes vízözön-legendáját?

 

 

A vélemények megoszlanak, egyes geológusok szerint az elmúlt 15 600 évben nem lehetett olyan vulkánosság, amely például Atlantiszt megsemmisíthette volna, ám az óceán aljzatát több expedíció is vizsgálta, és francia tudósok a tenger mélyéről olyan lávaszerű bazaltos kőzeteket hoztak a felszínre, amelyek egyértelműen a szabad levegőn szilárdultak meg, korukat, pedig a 10-14 000 évvel ezelőtti periódusba teszik.

Demográfiai vizsgálódások szerint is valami mégiscsak történt, hiszen a Föld lakossága az i.e. 11 800 és 11 600 közötti évekig állandóan nőtt, majd hirtelen rohamosan csökkent, és csak az i.e. 8000 körüli évektől nő újra.

Az apokalipszis lehetősége évezredek óta jelen van az emberek gondolkodásában. Josephus Flavius, a neves I. századi zsidó történetíró szerint már az első emberpár készült egy globális katasztrófára. Flavius szerint az özönvíz előtt élt generációk annak érdekében, hogy az általuk összegyűjtött tudás és felfedezések ne vesszenek el, „Ádám jövendölése alapján, miszerint a világ egyszer tűz ereje által, egy másik alkalommal, pedig a vízáradat ereje által fog elpusztulni, két oszlopot emeltek; az egyiket téglából, a másikat kőből és mindkettőre feljegyezték az általuk megismert tudást és bölcsességet. Azért mindkettőre, hogy amennyiben a téglából készült oszlopot az özönvíz elpusztítaná, akkor a kőoszlop megmaradjon az utódok számára…” (A zsidók története, I. könyv 70–71.) Flavius művében azt is megjegyzi, hogy korában ez az ősi tudást megőrző kőoszlop még megvolt, „Szíriád földjén”.

A történelemben bekövetkezett apokalipszis legismertebb leírását az Ószövetség őrizte meg. Egyes teológusok szerint már Mózes első könyvének kezdő sorai egy világméretű, sőt kozmikus katasztrófára utalnak. Az úgynevezett „kettős teremtés” elmélet hívei szerint Ádám teremtése előtt is létezhetett egy civilizáció, amely Isten ítélete következtében nyomtalanul elpusztult, és ennek helyére teremtette Isten a ma élő emberiség őseit. Míg az ős apokalipszisre legfeljebb közvetett bibliai utalások vannak, az egész földet elborító áradásról, az özönvízről már részletesen tudósít az Ószövetség.

Érdekes módon a Biblia hasonló genetikai keveredésről számol be Ádám leszármazottai és természetfeletti lények között, mint az Atlantisz-legenda.

„Az óriások [„nefilim” = „bukottak / akik leestek / aláhullottak”] valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai [angyalok] bemenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szülének nekik. Ezek azok a hatalmasok [„hősök”], kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.” (Teremtés könyve 6,4)

A félistenek, héroszok rendkívüli képességekkel és ismerettel rendelkeztek (egyes feltételezések szerint repülő szerkezeteket használtak, és ismerték az elektromosságot, valamint magas szinten értettek a mágia és asztrológia különböző ágazataihoz), ám alaptermészetük a Biblia szerint annyira romlottá vált, hogy „szívük minden alkotása szüntelen csak gonosz” volt. Egy közel – vagy több mint – száz esztendős átmeneti korszak után, amely alatt Noé és családja hasztalan próbálta figyelmeztetni kortársait a közelgő apokalipszisre, Isten egy nap elhozta az özönvizet az egész emberiség elpusztítására.

Bár a Teremtés könyvének beszámolója szerint a több mint egy évig tartó kataklizmában Noé „óceánjárójának” nyolc utasa kivételével mindenki elpusztult, az özönvíz előtti civilizáció tárgyi emlékei – köztük a Flavius által említett „tudás kőoszlopa” – esetleg fennmaradhattak, megkönnyítve ez által a túlélők számára az újrakezdést.

 

Korszakváltás küszöbén - 2012.

 

 

A Föld felszíne, sőt az egész Naprendszer egykori katasztrófák emlékeit őrzik. A gigantikus aszteroida-kráterek méretéből arra lehet következtetni, hogy ha létezett akkoriban civilizáció bolygónkon, az nagy valószínűséggel elpusztult a becsapódás nyomán keletkezett földrengések, szökőár és a következményként jelentkező időjárási anomáliák következtében.

Graham Hancock angol bestseller szerző „Istenek kézjegyei – Kutatás a kezdetek és a vég után” (Alexandra Kiadó, 1998) című könyvében ókori térképek vizsgálata alapján azt állítja, hogy a kontinensek a múltban másképp helyezkedtek el, mint ma, például az Antarktisz jégmentes, növényzettel borított föld volt, valahol a jelenlegi Dél-Amerika földrajzi szélességén. A kontinensek átrendeződése okaként Hancock a földkéreg „elcsúszását” említi. Mások szerint a Föld tengely és a Nap körüli keringési sík a múltban merőleges szöget zárt be, szemben a mai ferde síkkal. Ez a pályamódosulás okozhatta a feltételezések szerint az évszakok kialakulását, amelyet az ószövetségi leírás a vízözön utánra datál.

A tudósok általában egyetértenek abban, hogy a régészeti leletek és az írott források alapján a ma ismert civilizációk minden átmenet nélkül, mintegy 5-6000 éve bukkantak fel a történelemben. (Bár egyes emlékekről, így például az egyiptomi szfinx törzsét képező kőtömbről vagy a stonehange-i obeliszkekről ennél régebbi dátumot is feltételeznek.) Az előzményeket homály fedi: ebbe a történelmi vákuumba – az ősi civilizációk teoretikusai szerint – akár az Atlantisz-legenda, akár a Biblia preádámi illetve özönvíz előtti világa beilleszthető lehet.

Az Atlantiszról szóló mítoszok legszorgalmasabb népszerűsítői ma a New Age irányzatához tartozók közül kerülnek ki. Közismert, hogy az „új kor”-ideológia szerint a föld egy átfogó korszakváltás előtt áll, amely egyaránt érinti a természetet, az emberiséget és a mindenben jelenlévőt. E korszakváltás számos New Age-tanító szerint az egykori tökéletes birodalom mintájára egy, az emberiség és a szellemvilág közötti határokat nem ismerő világ, az Új-Atlantisz eljövetelét készíti elő.

Az atlantiszi világ küszöbönálló újrafelfedezését a mozgalom legnevesebb médiumai, Helena Petrovna Blavatsky, Alice Ann Bailey és Edgar Cayce már a XX. század első felében megjövendölték. Szerintük az ezredforduló táján újra előtérbe lépnek azok a természetfeletti lények („felsőbb mesterek”, a „Hierarchia”), akik befolyásuk alatt tartották a hajdan volt aranykort. Ezen elméletek megjegyzik ugyanakkor, hogy a magasabb szintre történő átmenet nem lesz fájdalommentes: természeti katasztrófák, pusztító világháborúk és más megrázkódtatások kísérik majd, amelyek célja, hogy az elmaradott, és fejlődésre képtelen csoportoktól – úgymond – „megtisztuljon” a föld.

Alice Bailey azt írta 1947-ben az eljövendő világkonfliktusról:

„A feszültségek a világban és különösen a Hierarchiában olyanok, hogy egy újabb és valószínűleg végső világválságot fognak eredményezni, hacsak nem következik el bolygónkon a szellemi élet olyan felgyorsulása, amelyen keresztül a régóta várt Új Kor feltételeinek eljövetele megdöbbentően gyorssá válik…” (The Rays and the Initations, 1947)

Edgar Cayce szerint az Új-Atlantisz egy kataklizmasorozat nyomán fog ismét előbukkanni. Követői szerint ilyen katasztrófákra vonatkozó jövendölések megtalálhatók a különböző kultúrkörökben: Nostradamus – az utóbbi hónapokban némileg tekintélyét vesztett – jövendöléseitől kezdve a hopi indián próféciákig.

A természeti katasztrófák megsokasodása és több, szinte megoldhatatlannak látszó globális probléma (környezeti ártalmak, katonai–gazdasági–vallási konfliktusok) egyidejű jelentkezése világszerte felkeltette nemcsak az aggódást a föld jövője miatt, hanem a radikális változás iránti várakozást is.

 

Atlantisz - Antarktisz (Fillér Ferenc írásából).

 

Már régóta azt mesélik, hogy az elsüllyedt kontinensen a "könyvtárakban" nem könyvek voltak, hanem különböző kristályok, amelyekben benne volt az adott könyv teljes tartalma. Ez a kristályban való információtárolás megjelenik a Bibliában is. Itt is észrevehető egy összefüggés. (Talán a kristálykoponyák is atlantiszi eredetűek lehetnek?)

Ezek a mondák akkor ütötték fel a fejüket a köztudatban, amikor még a számítástechnika csak gyerekcipőben járt. Tehát nem lehet utólagos belemagyarázásról beszélni. Jelenleg ilyen kristályokkal kísérleteznek, mint információtároló és minden valószínűség szerint ezek fogják leváltani a CD-ket egy-két év múlva. De vajon ezt honnan tudhatták akkor, ha csak tényleg nem létezett Atlantisz és a fejlett technológiája?

Ezzel tehát beláthattuk, hogy nagyon nagy esélye van annak, hogy valamikor létezett Atlantisz, csak valamilyen természeti katasztrófa során elsüllyedt.

Mi van akkor, ha ez mégsem így történt? Mi van akkor, ha Atlantisz egyáltalán nem is süllyedt el? Hiszen többszöri kutatások során sem találtak semmi olyat a tengerben, mely egyértelműen bizonyította volna létét. Ám az előbbi gondolatsorok éppen ennek az ellenkezőjére utaltak. A paradoxon feloldható. Lehet, hogy azért nem találtunk eddig semmit, mert egyszerűen nem ott kerestük, ahol kellett volna. Tekintsünk egy kicsit délebbre az eredeti helyszíntől. Sőt, sokkal délebbre. Egészen le a sarkkörökig. Itt terül el a hatalmas területtel rendelkező Antarktisz. Az egyetlen probléma csak az, hogy itt nagyon hideg van, a felszínét vastag jégtakaró borítja. Ezért nem is emlékeztet egy zöldellő tájra, mint ahogy eddig Atlantiszt elképzeltük.

Ez azonban nem volt mindig így. Úgy körülbelül hatvanhat millió éve teljesen más látvány tárulhatott volna az arra járók szeme elé. A dinoszauruszok kihalását megelőzően, szinte trópusi őserdők borították. 

Egyes vállalkozó kedvű kutatók ugyanis egy kacsacsőrű dinoszaurusz csontvázára bukkantak Vega szigetén, az Antarktisz egyik félszigetétől nem messze. Ilyen csontvázat már találtak Dél-Amerikában is, tehát ez az egyed is onnan vándorolhatott át. Ebből nem csak arra következtethetünk, hogy az Antarktisz összeköttetésben állt Amerikával, hanem arra is, hogy felszínét valamikor dús növényzet borította, máskülönben nem juthatott volna ilyen messzire ez a kizárólag növényekkel táplálkozó dinoszaurusz-fajta. Egyes feltételezések szerint az Antarktisz összeköttetésben állt Afrikával és Ausztráliával is különböző földnyelveken keresztül és az erszényesek is innen vándoroltak át Ausztráliába. Hogy mitől változott meg a kontinens klímája ilyen drasztikusan? Lehet, hogy több millió éve becsapódott egy meteor, a felszálló porfelhő miatt kihaltak egyes állatfajok, ám a Föld pályája is módosult az ütközést követően, s a hajdan meleg Atlantiszból a hideg Antarktisz lett...