Derinkuyu a föld alatti város
1963-ban egy Derinkuyu-i lakos (Törökország, Közép- Anatólia, a történelmi Kappadókia területe) egy falat bontott le otthonában és meghökkenve fedezett fel a fal mögött egy titokzatos szobát. Ebből a szobából egy másikba lépett, innen még egy másikba és még egy másikba és így haladt egyre előre. Véletlenül fedezett fel egy titokzatos alsó várost, amelynek az első emeletét még a hettiták áshatták Kr.e. 1400 körül.
Hasonló föld alatti városok több helyen is találhatók Kappadókia szerte, de mind közül ez a legkiterjedőbb. A régészek miután elkezdték kutatni ezt a földalatti elhagyott várost, az idők folyamán 85 m mélyre jutottak le. A hely 1969 óta látogatható a turisták által is, de csak az első 8 alsó emelet. Bár felfedeztek 20 szintes alagutakat is, az alsóbbak félig meddig összeomlottak vagy még a régészek és az antropológusok dolgoznak bennük. A terület teljes kiterjedése mintegy 650m2.
A várost anno menedékként használta több ezer személy, akik az alagutakba húzódtak, hogy védjék magukat a gyakori inváziók ellen, amelyeken átesett Kappadókia a különböző korokban. Az ellenség, tudva, hogy nagy veszélynek tenné ki magát, ha behatolna az alagutakba, a legtöbbször a kutakat mérgezte meg, hogy a lakosok a felszínre jöjjenek.
A város belső része bámulatos: a Derinkuyu-i alagutakat (amelyben akár 50.000 személy is elférhetett) három stratégiai helyen lehetett zárni nagy kerek kőajtókkal. A kövek nagyon nehezek (magasságuk 1...1,5 m, vastagságuk fél méter, súlyuk pedig elérte az 500 kg-ot) így megbízhatóan zárták az alagutak bejáratát. Derinkuyu-t egy kb. 8 km hosszú alagút, egy más földalatti várossal köti össze Kappadókiában – Kaymakli-val.
A földalatti városokról Jenofonte görög történész beszélt. Az Anabasis leírásában ő ír olyan emberekről, akik Anatólia ezen részén éltek, föld alatt házakat ásták, és olyan nagy szobákban laktak, amelyekben elfért egy család, a házi állatokkal és tartalékkészletekkel. Az alagutakban kialakítottak pajtákat, étkezdét, a 3-4 szintek között csigalépcsőt, a legalsó szinten a keresztény korban pedig egy kereszt alakú templomot (20*9 méteres, 3 m-es magasság), konyhákat (a füsttől feketék), sajtolókat bornak és olajnak, raktárakat, tárházakat, egy iskolát, sok szobát és egy kocsmát.
Az alsóvároson áthaladt egy folyó is; valamint kutak találhatók lenn vízzel, és egy tökéletes szellőztető rendszer is (52 szellőztető lyukkal) amit mai is csodálnak a mérnökök.