dimenzió átjárók, csillagkapuk
Dimenzió átjárók, csillagkapuk
A piramisoknál már felmerült az átjárók lehetősége is, ezért gondoltam, hogy most ezekről az isteni „szerkezetekről“ fogok említést tenni.
Újra Egyiptom nyitja a sort. A fáraók temetkezési templomában bevett szokás volt egy állajtó beépítése a keleti oldalon lévő falba. A fáraó holttestének bebalzsamozása után a Sém-pap énekében kéri az isteneket, hogy nyissák meg a kaput a fáraónak. Ekkor az isteni hírnök megérkezett az állajtón át és átsegítette a királyt a kőfalon. Amikor a fáraó átlépett a kapun, elindult a Duathoz vezető hosszú és kalandos útra. Duatra az istenek zárt köreként tekintettek melynek végpontján rés nyílt az egekre. Itt juthatott el az istenek országához is.
Hasonlatosan az egyiptomi temetési templomokban lévő állajtókhoz díszeleg Peruban is egy gigantikus kapu. Ez a hely pontosan a Titicaca-tó melletti Puna városától 35 kilóméterre található. Nem messze fekszik a Copacabana- La Paz felé úttól. A kelet felé néző Puerta de Hayu Marca nevezetű kapu körül rengeteg misztikum és kérdés forog. 6.5 méter magas és 16 méter hosszú. A nagy kapu központjában el van helyezve egy másik 2 méter magas ajtó a közepében egy korong alakú bemélyedéssel.
A kaput állítólag egy idegenvezető, Jose Luis Delgado Mamanira találta meg aki a következőket nyilatkozta: „Amikor először az objektumot, nem tudtam elhinni. Hosszú évek óta álmodtam egy hasonló dologról, álmaimban azonban a kapuhoz vezető út vörös márvánnyal volt kirakva, a két szélén szobrok sorakoztak, s a kis nyílás középen volt. Világoskék fény áradt ki belőle és egy alagútszerű bejáratra lehetett rálátni. Újra és újra szóba került az álomkép a családomban, így amikor rátaláltam a kapura, isteni kinyilatkoztatásként éltem azt meg.”
Mamani álma talán nem csak egy egyszerű álom lehetett. Sok helyi legenda említi ezt a helyet.
Az egyik azt meséli el amikor a spanyol konkvisztádorok megszállták Perut és elrabolták az indiánok aranyát. Az elbeszélések szerint a mondabeli Mu kontinensen lévő „Hét fénysugár templom” inka papjának sikerült a menekülés. A kapu előtt elővett egy korongot amely azonnal megnyitotta a kaput. A korongot társai kezébe nyomta és örökre eltűnt a kapun keresztül.
Egy jövendölés szerint pedig a kapu az a hely melyen át az istenek egy napon visszatérnek.
A piramisok leírásban már említettem azt a teotihuacani helyet amit 1971-ben fedeztek fel a Nap-piramisa alatt. Azt a barlangot amit az ősök anyaméhként tiszteltek, mert a távoli múltban a Nap a Hold és az emberi faj hírnökei innen jöttek a világra,” léptek ki a világunkba.”
Talán a következő téma nem igazán tartozik ide, de úgy érzem, hogy erről a helyről is említést kel tennem. Ez a hely nem más mint a legendás Shambala. A régi bölcsek szerint van egy hely ahol ég és föld találkozik. Ősi tibeti szövegek említenek egy helyet amit halandó nem láthat, sőt arra méltatlanok be sem léphetnek ide. A város és lakosaik hasonlítanak Atlantiszra,bár míg Atlantiszt a technológiai fejlettségükről ismerjük addig Shambalában élő embereknek a spirituális szintjük és agyi tevékenységük volt nagyon magas. Erre lehet következtetni azokból a legendákból miszerint az ott lakók tudtak olvasni mások gondolatában, maguk gyógyították a betegségeket, a jövőbe láttak és nagyon hosszú életük volt.
Na de térjünk rá arra, hogyan jutottak el Shambalába. Egyesek szerint volt egy hely, ha úgy tetszik ajtó amin ha a beavatottak átléptek akkor a másik oldalon már Shambalában tudhatták magukat. Mások szerint az égi városba, repülő szerkezetekkel jutottak el...
De abban majdnem mindenki egyet ért, hogy a város nem csak, hogy a levegőben de másik dimenzióban is volt....
A húrelmélet szerint a térnek amiben élünk, több dimenziója is létezik. Tehát itt is csak a jó öreg megérzésünkre hagyatkozhatunk amikor azt állítjuk, hogy az őseink más dimenziókba vagy éppenséggel a tér egy másik pontjára utaztak. Bár a tibeti szerzetesek állítólag még most is el tudnak látogatni Shambalába. Vagy ez csak meditáció útján érhető el?
Végül egy személy aki a rómaikanál nagy tiszteletnek örvendett Janus, a kapuk őre. Eredetileg természetesen a legfőbb kapu [mennyország] őre, és mindig kulccsal a kezében volt ábrázolva, ez az ábrázolás később átruházódott Péterre. Mikor az antik római polgárság körében Janus kultusza népszerű lett, villák, paloták kapujánál szobor, dombormű formában őrizte a bejáratokat; két arccal ábrázolva. A két arc, két irányba nézett, figyelt, őrzött. (Másik értelemben Janus isten előre és hátra néző arca a múltba és jövőbe egyszerre történő látását jelentette.)