Égi bárkák, tüzes szekerek

2012.09.13 16:13

Égi bárkák, tüzes szekerek

A repülés történetét feloszthatjuk két ágazatra. Az első a hivatalos a második a feltételezett. Nagyképű lennék ha a feltételezett helyett igazságot írtam volna, mindenki döntse el melyik tetszik neki jobban.
A hivatalos verzió szerint az első repülő szerkezetek az 1700-as években kezdték meg útjukat, hőlégballon személyében. Montgolfier-fivérek kezdtek kísérletezni először vízgőzzel ők alapozták meg ennek a szerkezetnek a jövőjét. Az első hivatalos hőlégballonos repülést 1783 október 19. - én hajtották végre.
Ez után jöttek a Wright fivérek sok kísérletezés után 1903-ban megépítették az első működőképes repülőgépet. Ezt követően egymás után törtek a nyilvánosságra a modernebbnél modernebb repülőszerkezetek...

De kanyarodjunk el a formaságtól és vegyük szemügyre a tudomány által el nem fogadott tényeket.
Ahogy megszokhattuk a legszokatlanabb, legérdekesebb és „legésszerűbb” történelmi technológiákat a mítoszok és legendák ködébe burkolva találhatjuk meg.
Egyre ismertebb és kedveltebb a Vimana nevű szerkezet amit a Védák regélnek el. Vimana feltételezett jelentése a német félrefordításnak köszönhetően palota. Az eredeti szövegben viszont a a szereplők repülő lakhelyeiről volt szó. A szent szövegeknek köszönhetően, pontos leírást kaphatunk ezekről a csodálatraméltó szerkezetekről. Tudjuk, hogy nagyon kényelmes, három szintes, több szobás, teljes mentőfelszereléssel felszerelt repülő volt amihez három személy volt szükséges, hogy a levegőbe emelkedjen. Akármilyen magasra szállhattak, sőt a világűrben is remekeltek. A Védák még az üzemanyagokat is megemlítették, csak ezt eddig még nem sikerült lefordítani a szanszkrit nyelvről. Egyes vélekedések szerint több Vimana is van, szám szerint négy: Tripura, Sundara, Shakuna, Rukma.

A következő leírás elrugaszkodottnak tűnhet, de ezt sem szabad kifelejteni a számvetésnél. Az Ezeregyéjszaka meséi (aminek egyébként az igazi címe s szó szerinti fordítás alapján „Ezeregy éjszaka és egy éjszaka könyve”.) is említést tesznek egy fura szerkezetről amit a fekete varázsparipának hívtak. A történetek egyébként a kora középkori Arábiába és Perzsiába nyúlik erednek, tehát nem elvetendő a feltételezés, hogy van némi valóság alapjuk.
A történet úgy szól, hogy Perzsia uralkodóját,Sabur sahot egy bölcs megajándékoz egy fekete ébenfából készült lóval. Az átadáskor a bölcs ezt mondja:
„Ez a faló messzebb visz egy nap alatt, mint egy igazi ló egy év alatt, mert a levegőben repül, mint a sas. Nincs számára túl nagy és viharos tenger, túl magas és járhatatlan hegy. Át tudod repülni ezen a paripán...”
Sah megrökönyödve figyelte miként az ismeretlen bemutatja neki a fekete ló repülő képességét. Miután nyeregbe szállt, elfordított az állat nyakán egy csigolyát, és máris hihetetlen sebességgel emelkedett a ló a levegőbe.
Ehhez hasonló szerkezet megtalálható a kínai mitológiában is.

A tojás-repülő szerkezet értelmezés elég kényes terület, hiszen a tojást vélhetjük sztázis kamrának, vagy ténylegesen a születendő életforma védőburka. A „tojás” mítosz is igen elterjedt volt a múltbeli Földön. A legenda szerint Ré a napisten tojásból született, csak úgy mint a sumér mondabeli Omoroca. De legfőképp a tojás a világ születését jelképezte. Nézzünk pár példát.
A magyar mitológiában is megtalálható a világtojás, ami a húsvét tiszteletében fenn is maradt. A japán mitológiában azt olvashatjuk, hogy kezdetben volt egy tojás amiben In és Jo feküdtek. A tojás egy napon kettévált és így keletkezett az ég és a föld. Kínában is megvolt ez a tojás ami a széthasadáskor, ugyancsak két részre oszlott a sötét, tisztátalan a föld, a fényes és tiszta az ég.
A finn teremtéstörténet a következőképpen írja le a történteket:

Tört tojásnak alsó fele
Válik alsó földfenékké.
Tört tojásnak felső fele
A felettünk való éggé.
Sárgájának felső fele
Fényes Nappá fenn az égen
Fehérjének felsőfele
A halovány Holddá lészen.

Még számos nép történetében megtalálhatjuk ezt a szimbólumot, de ezek főleg a már említett teremtéstörténetet célozzák.
 

További ősi repülő mítoszokat találhatunk a Bibliában „tüzes szekér” néven de aki elolvassa a „János apostolnak mennyei jelenésekről való könyvét” az is érdekes dolgokra akadhat. Főleg a 4. résztől kezd érdekes lenni a dolog de aki meg akarja érteni az az elejétől olvassa el János könyvét (Jelenések könyvét). Szándékosan nem idézek. Sok ember olvasatában itt az elkövetkezendő apokalipszis olvasható de az én olvasatomban egészen másról van szó. Aki olvassa az legyen nyitott, fogadjon be minden momentumot és vizualizálja magában a történetet. Lehet, hogy megbotránkoztató de ne hitből olvasson hanem tudományosan akár egy sci-fit. Én úgy gondolom, hogy a múlt egyik nagy háborújából olvashatunk egy momentumot. Lehet, hogy ugyanaz a harc amit a Mahábhárata is említ?
A következő Bibliai szerkezet Ezékiel próféta leírása:


 

 

4Ezt láttam: észak felől forgószél támadt és nagy felhő. Fényesség vette körül, tűz, amelyből villámok törtek elő. A belsejében, a tűz közepében valami fénylett, mint az érc. 5Középütt kivettem valamit, amely négy élőlényhez hasonlított. Emberi formájuk volt. 6Mindegyiknek négy arca és mindegyiknek négy szárnya volt. 7A lábuk egyenes volt, a talpuk meg olyan, mint a borjú talpa, s úgy szikráztak, akár a fényes érc. 8Szárnyaik alatt emberi kezek voltak. Arcuk - mind a négyüké - négy irányba nézett. 9Az egyiknek a szárnya összeért a másikéval. Amikor mentek, nem fordultak meg, hanem mindegyik egyenesen haladt. 10Arcuk emberi archoz hasonlított, és jobb felől mind a négynek oroszlánarca volt, bal felől meg mind a négynek bikaarca volt, s mind a négynek sasarca volt. 11Szárnyaik felül ki voltak terjesztve. Két szárnya mindegyiknek összeért, kettő meg a testüket födte. 12Mindegyik egyenesen ment maga előtt, oda mentek, ahova a lélek irányította őket, nem fordultak meg, amikor mentek. 13Az élőlények között olyasmit láttam, mint az égő szénfáklya, amely imbolygott az élőlények között. A tűz lobogott, és villámok törtek elő a tűzből. 14Az élőlények meg jöttek-mentek, akár a villámok. 15Figyeltem az élőlényeket, s lám, egy-egy kerék volt a földön az élőlények mellett, mind a négy mellett. 16Ezek a kerekek úgy ragyogtak, mint a krizolit, s mind a négynek ugyanolyan volt az alakja. Úgy látszott, mintha az egyik a másikban lett volna. 17Négy irányban haladtak, s nem kellett megfordulniuk, amikor mentek. 18Vizsgálgattam őket: igen nagy volt a kerületük, s körös-körül mind a négynek a kerülete tele volt szemekkel. 19Amikor az élőlények mentek, a kerekek forogtak mellettük, és amikor az élőlények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek. 20Ahova a lélek irányította őket, odamentek a kerekek, s egyszersmind fölemelkedtek, mert az élőlények lelke volt a kerekekben. 21Ha az élőlények mentek, a kerekek is mentek, ha álltak, azok is álltak, és amikor fölemelkedtek a földről, velük együtt a kerekek is fölemelkedtek, mert az élőlények lelke volt a kerekekben. 22Ami az élőlények feje fölött volt, az égbolthoz hasonlított, ragyogott, mint a kristály, s szétterült a fejük fölött. 23Az égboltozat alatt ki voltak terjesztve a szárnyaik, az egyiké a másik felé, s kettő mindegyiknek a testét födte. 24Amikor mentek, hallottam szárnyuk suhogását. Olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, mint a Mindenható hangja, a vihar moraja, mint egy tábornak a zaja. Amikor megálltak, leeresztették szárnyukat, 25és ezzel zajt csaptak. 26Az égboltozat fölött pedig, amely a fejük fölött volt, mintha zafírkő lett volna, olyan, mint egy trón, ezen a trónfélén meg fenn, a magasban egy emberhez hasonló lény. 27Láttam: fénylett, mint az érc, s mintha tűz vette volna körül. Attól fölfelé, ami a derekának látszott, s attól lefelé, ami a derekának látszott, olyasmit láttam, mint a tűz, és körülötte fényességet. 28Olyan volt, mint a szivárvány, amely esős napokon feltűnik a felhőben - ilyen volt a ragyogás körülötte. Ilyennek látszott az Úr dicsőségének jelenése. Láttam, s arccal a földre borultam, és valakinek a hangját is hallottam, aki beszélt...