Eltérítések
Egy néhány évvel ezelõtt végzett közvélemény-kutatás szerint az Egyesült Államokban több mint 4 millió ember érzi úgy, hogy már eltérítették õt a földönkívüliek. Vannak olyanok, akik azon a véleményen vannak, hogy az idegenek tanulmányoznak minket, és vannak olyan kutatók is, akik szerint az eltérítések mögött titkos kormányzati vagy katonai szervezetek állnak.
Az eltérítések.
Korán reggel volt, amikor D. asszony egy sötét, elhagyatott úton haladt a kocsijával, valahol a 101-es fõút és az 5-ös autópálya között. Oregonból hazafelé tartott és útközben szeretett volna megállni Santa Barbarában, ahol néhány barátja lakott. Amikor megérkezett. nagy örömmel fogadták. Kezdetben nem értette a túlzott lelkesedést, ám kiderült, hogy három napot késett! Ezzel vették kezdetüket a különös és rémisztõ események.
Az eltérítettek a zavarodottság és félelem egyfajta keveredésében élnek, ami végigkíséri egész életüket. Tudatos és tudattalan emlékek bukkannak fel bennük, amelyek igen gyakran a gyermekkortól kezdõdnek. Mint számtalan más eltérített, D. asszony sem volt biztos benne, hogy mindaz, ami vele történik, valóság vagy csak a képzelet játéka.
Nem sok kiesett idõre emlékszem – mondta – de annál több megszakadt terhességre, amelyek az elmúlt tíz év során történtek velem. Az orvosok mindig azt hitték, hogy abortuszom volt, de én sosem voltam terhesség-megszakításon. D. asszony a késõbbiekben felfedezett egy csomót a lábában. Két orvosnál is járt, mindkét helyen készültek röntgenfelvételek, ám a szakemberek tanácstalanok voltak. Így került D asszony. dr. Roger K. Leirhez.
Dr. Leir kezdetben teljesen szkeptikus volt a földönkívüliek látogatásaival kapcsolatban. Amikor Alice Leavy meghívására ellátogatott egy UFO-konferenciára, Darrel Sims mutatott neki néhány röntgenképet. Az egyiken két sötét árnyék látszott egy kézfejben, a másikon egy lábujjak tövénél beágyazódott test körvonalai voltak kivehetõk. A felvételek elemzése után dr. Leir úgy vélte, hogy a gyanús foltok egy korábbi operáció nyomai lehetnek. Amikor közölték vele, hogy az illetõknek nem volt mûtétje és hogy minden valószínûség szerint idegen lények által beültetett implantátumokról van szó, a következõket mondta:
Ha ez így van, akkor nemcsak hogy vállalom az eltávolítását, de ráadásul ingyen fogom megcsinálni!
1995. augusztus 19-én került sor az operációkra, amelyek során három implantátumot távolítottak el a két páciensbõl. Azóta dr. Leir további ötöt operált ki. 1996. május 18-án fogadta D. asszonyt és kivette a lábából az idegen testet.
1998. augusztus 17-én szintén sor került egy operációra, amely azért volt különleges, mert az egész mûtétet rögzítette az NBC televíziós társaság stábja. A felvételek alapján készült dokumentumfilm házigazdája Whitley Strieber volt, és a filmet 1999 februárjában mutatták be a nyilvánosságnak. A kioperált mag alakú implantátumot a San Antonió-i Texas egyetemre vitték további elemzés céljából.
Az eltérítettekbõl eltávolított implantátumok vizsgálatára komoly intézmények tesznek kísérleteket, amerikai, valamint európai egyetemek és laboratóriumok kutatói próbálják elemezni a mintákat. A legtöbb implantátumnak hihetetlenül kemény, fém magja van, amelyet sötétszürke, igen erõs membrán vesz körbe. Ezt a burkot még éles szikével sem lehet felvágni. Persze nem minden beültetés egyforma. Vannak olyanok, amelyek hengeres alakúak és fehér védõburok fedi õket.
– A membránok összetétele valamiféle protein alapú szövet, amely legfõképp vér- és bõrmolekulákból áll – magyarázza dr. Leir. – Ez a burkolat felelõs azért, hogy az implantátum a testben maradjon és a szervezet ne vesse ki, mint szövetidegen anyagot. Másik feladata, hogy megelõzze a gyulladásokat az implantátum körül. Ha sikerülne modellezni ezt a szövetet, az nagy elõrelépés lenne a mi orvostudományunk számára.
Metallurgiai és más analízisek azt mutatták, hogy a fémmag anyaga nagyon hasonló a meteoritok anyagához, csak az implantátumok nem tartalmaznak nikkelt.
Élet az implantátumok eltávolítása után.
A legtöbb eltérített személy nem emlékszik vissza a vele történtekre. Emlékezetük valamiféleképpen blokkolt, a feltételezések szerint az idegenek beavatkozásának köszönhetõen. Sokan szenvednek orvosi jelenetekkel tarkított rémálmoktól, amelyek során fejükbe vagy végtagjaikba beültetnek valamiféle apró tárgyakat vagy éppen ellenkezõleg, valamit eltávolítanak a testükbõl. Azok, akik vállalkoznak a regressziós hipnózisra, gyakran szembesülnek azzal a ténnyel, hogy a rémálmaik valóságosak. Amióta dr. Leir az implantátumok eltávolításával foglalkozik, igen érdekes tapasztalat birtokába jutott. – Nagyon érdekes jelenség, hogy az implantátumok eltávolítása után az eltérítettek sokkal realisztikusabb és elfogadhatóbb élményekrõl számolnak be, mint korábban tették
– A beültetés kioperálása után minden velem történt esemény jóval részletgazdagabban jelentkezett – mondta D. asszony a mûtét után. – Néhány élmény sokkal tudatosabb most. Bár nem emlékszem minden apró momentumra, mégis az egész kép valahogy sokkal összetettebb.
Egy másik eltérített nõ, Alice, akinek szintén dr. Leir segített eltávolítani az implantátumát, így emlékszik vissza a vele történtekre:
Tizenhárom éves voltam, amikor a mamám és én egy nagyon nagy, narancsszínû tûzgolyót láttunk resedai otthonunk mellett. Néhány percig ott lebegett a házunk körül, majd gyorsan távozott. Ez az eset teljesen megváltoztatta a világnézetemet, hiszen most már tudtam, hogy Õk itt vannak.
Alice késõbb a MUFON UFO-kutató szervezet tagja lett és másodszor akkor látott UFO-t, amikor a csoporttal egy terepmunkán voltak.
– Tudom, hogy a földönkívüliek valóságosak, mert már kétszer is láttam az ûrhajóikat. Habár nekem nincsenek emlékeim eltérítésekrõl, mégis volt implantátum a testemben. Azóta, hogy már nincs bennem, nem változott semmi. Csupán villogó fényekre, alakok elmosódott körvonalaira emlékszem és néha egészen furcsa rémálmaim vannak. Néha ezeket az álmokat órákig tartó fejfájás, émelygés követi.
Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint mire szolgálnak az implantátumok, a következõt válaszolta:
– Szerintem több célt is szolgálnak és gyakran nem azt, amire eredetileg szánták. Legfontosabb feladatuk, hogy nyomjelzõként mûködjenek, és az idegenek megtalálják az illetõt. Ezenfelül egyfajta ellenõrzést és megfigyelést tesznek lehetõvé. Gyakran érzik úgy az eltérítettek, hogy valahová menniük kell, hogy ott az idegenekkel találkozzanak. Legtöbbször nem egy beültetés van egy eltérítettben, hanem több. Talán különbözõ feladatokat látnak el, talán csak a biztonság kedvéért van több belõlük. Mindenesetre nagyon összetett szerkezetek. Az implantátumok eltávolítása azért, hogy megszûnjenek az eltérítések, nem járható út. Sok esetben pont az ellenkezõ hatást érik el vele, az eltérítések gyakorisága inkább növekszik.
Természetesen a kutatók között nem számít népszerûnek ez a fajta vizsgálódás. Sokan féltik a pozíciójukat és presztízsüket, és megpróbálnak távol maradni az implantátumok tárgykörétõl. Mindazonáltal vannak olyanok, mint dr. Leir vagy John Mack harvardi professzor, akik komolyan veszik ezt.
– A tudóstársadalom lassan kezdi felismerni, hogy valami folyik itt –mondja Whitley Strieber. – És ez nagyon jó, hiszen a teljes tagadás álláspontja nem tartható tovább az újabb adatok és tények ismeretében. Dr. Leir és Darrel Sims kutatásai éppen ezért lényegesek. Itt már megfogható bizonyítékokról van szó. Röntgenfelvételekrõl és fizikai tárgyakról beszélünk! Meteoritfémek nem kerülnek az emberek testébe csak úgy véletlenül. Senki sem él túl egy meteoritzáport! Nagyon sok kutató kíséri figyelemmel dr. Leir és társai munkáját még akkor is, ha maguk nem lépnek a nyilvánosság elé és látszólag nem foglalkoznak a témával. Sokan tudják ugyanis, hogy mit jelent mindez.
Titkos földi kísérletek.
Dr. Steven Greer elszánt kutató, aki meg van gyõzõdve róla, hogy földönkívüliek látogatják a Földet. Afelõl is biztos, hogy barátságosan kell közelednünk feléjük. Amikrõl azonban gyökeresen mások az elképzelései, mint az UFO-kutatók többségének, azok az eltérítések.
– Valójában nem egy jelenséggel állunk szemben, hanem többel. Véleményem szerint az eltérítettek kilencven százaléka félreértelmezi saját találkozását az idegenekkel, amelyek valójában titkos földi kísérletek. Az eltérítések zöme igencsak emberi eredetû, az UFO-kkal kapcsolatos félretájékoztatás része. Mind a módszer, mind pedig a cél elszomorító.
Greer véleménye szerint az amerikai kormány, illetve hadsereg valamiféleképpen elsajátította a földönkívüliek technológiájának egy jelentõs részét. Erre a tudásra a lezuhant ûrhajók tanulmányozásával tett szert. Nemcsak meghajtási módszerekrõl van szó, hanem kommunikációs metódusokról is.
– Az igazi földönkívüli esetek elvesznek a csalások és stimulált élmények rengetegében. Jelenleg a tikos programok olyan szinten vannak, hogy képesek UFO-kat gyártani, komplex lényeket klónozni és nem-hagyományos kommunikációt folytatni. Nem nehéz felfedezni annak nyomait, hogy milyen erõfeszítéseket tesznek a valóság leplezésére, és hogy milyen eszközökkel manipulálnak – mondja Greer.
Az igazság egyes elemeinek összekeverése a hazugságokkal csak egy módszer. Gyakran a megcélzott közönség szájíze szerint alakítják a történetet, hogy az minél hihetõbbé váljon. Minden kultúrának megvannak a sztereotip elvárásai a földönkívüliekkel kapcsolatban, és ezeket széles skálában ki ishasználják. A valóságos eltérítéseket titokban tartandó, maguk az emberek is végeznek emberrablásokat. Ezek közben a már említett saját készítésû UFO-kat használják.
Természetesen nem csak a félreinformálás a cél, hanem ezen esetek kapcsán gyakran járatják le a kutatókat, és ezzel próbálják a tudóstársadalom kedvét elvenni az ilyen irányú kutatások felvállalásától.
Mit gondolnak maguk az eltérítettek errõl a véleményrõl?
– Emlékszem, az egyik hipnózis alkalmával egy katonaruhát viselõ férfit láttam –mondja D. asszony. – Az eset 1992-ben történt. Egy korábbi eltérítésem során, 1950 vagy 1951 körül, szintén láttam egy egyenruhás embert az ûrhajón.
Darrel Sims UFO-kutató és az implantátumok szakértõje a CIA alkalmazásában állt a vietnami háború idején, ezért ismeri a titkosszolgálati oldalát ezeknek a dolgoknak.
– Véleményem szerint van valami nem emberi elem az eltérítésekben. Azonban az utóbbi években tagadhatatlanul megnövekedett azon esetek száma, amikor a beszámolókban megjelenik az egyenruhások csapata. Azt kell mondanom, hogy mára az eltérítéseknek igenis van emberi vonatkozása.
Jól tudjuk, hogy a földönkívüliek megjelenése bizonytalanná teszi az egész eseményt. Ha az idegenek szerepelnek a történetben, akkor máris kétségessé válik, hogy mi a valós és mi a képzelt elem az eltérítésben. Ám a dolog visszafelé is jól mûködik.
Miért akarna két, M–16-osokkal felfegyverzett katona elrabolni egy hálóinges asszonyt? Ha egy kemény vagy fenyegetõ szó is elég volna, miért kell állig felfegyverzett katonákat küldeni? Vagy nincsenek is katonák, és ez is csak az idegenek által gerjesztett téves emlékkép, amit az eltérített memóriájába plántálnak? És ha valóban a hadsereg követi el az elrablásokat, miért teszik ezt ilyen nyíltan? Fegyverek és egyenruhák? Így mindenki tudja, hogy õk voltak! Persze ha én egy titkosszolgálati csoport volnék, alkalmaznám a katonaság álcáját, hogy rájuk tereljem a gyanút. Ez egy nagyon régi trükk. Szóval valószínûleg nem a hadsereg áll a földi eltérítések mögött. Nagyon sok civilizáció van odakint a világûrben – teszi hozzá Sims. – A szürkék csak egy közülük. De õk is csak alvállalkozói valaki másnak.
Alice, aki többszörös eltérített, a következõket jelenti ki ezzel kapcsolatban:
– Az eltérítések világszerte elõfordulnak, nemcsak az Egyesült Államokban. Nem hiszem, hogy a mi hadseregünk állna mindezek mögött. Ám abban biztos vagyok, hogy az amerikai esetek egy jelentõs része valamely titkos szervezet vagy csoport számlájára írható.
– Amennyiben megfelelõ bizonyítékunk van, akkor hitelt adok ezeknek a véleményeknek – mondja dr. Leir. – Steven Greer kiváló munkát végez, és ehhez megvannak a forrásai, informátorai a legmagasabb körökbõl. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egyetértenék vele. Az eltérítések terén nekem sokkal több tapasztalatom van. Én azon a véleményen vagyok, hogy az esetek többsége földönkívüli eredetû.
Dr. Leir elfogadja, hogy vannak birtokunkban lezuhant ûrhajók, és hogy ezek alapján itt a Földön magunk is képesek vagyunk UFO-kat készíteni. Ám abban kételkedik, hogy ennél sokkal több is lenne a kezünkben, olyan technológiák, amelyeket az eltérítések során alkalmaznak az idegenek.
– A mi fajunk fiatal faj és függetlenül attól, hogy mit értünk el ezen rövid idõ alatt, nem hasonlíthatjuk magunkat egy nálunknál jóval idõsebb civilizáció szintjéhez. Földönkívüli eltérítések igenis történnek. Világszerte elõfordulnak és meggyõzõdésem szerint egy genetikai kutatóprogram részei, amely az emberiség fejlõdésével és jövõjével kapcsolatos – fejezi be véleményének kifejtését dr. Leir.
Másrészrõl viszont Greer mögött százötven tanú áll, akik készek akár a Kongresszus vagy a televízió nyilvánossága elõtt is tanúsítani, hogy részesei voltak titkos kormányprogramoknak és hogy napjainkban is folyik a leplezõ hadmûvelet.
Dr. Leir, Sims, Alice és a többi eltérített ugyanakkor annak bizonyításán fáradoznak, hogy az eltérítések földönkívüli eredetûek. Az õ véleményüket is százak képviselik: eltérítettek és kutatók, mint például Budd Hopkins, John Mack, Whitley Strieber és mások.
Ezek után mindenki azt hiszi el, amit jobbnak ítél. Darrel Sims így látja a helyzetet:
– Nem hiszem, hogy egymás álláspontjainak támadása elõrébb vinne bennünket. Mindannyian azért dolgozunk, hogy megtaláljuk a választ arra, hogy miért vannak itt, mit akarnak és miért ennyire titkolódzóak.