Feledés útjai - A Bermuda-háromszögben
A Mary Celeste hajó eltűnése volt az első, ami fölkavarta a közvéleményt. Talán ebben része volt David Morehouse, a Dea Gratia kapitányának, aki drámai módon közölte az eseményeket az akkori legnagyobb lapokban. 1872-őt írunk. "New Yorkból Gibraltár felé tartottunk, amikor a tengeren felbukkant egy hajó. Közelebbről szemügyre véve megdöbbenve ismertem fel a Mary Celeste-et, amely hosszú hónapokkal azelőtt indult ugyancsak New Yorkból, de nyoma veszett. Jelzéseket adtunk le felé, de semmilyen választ nem kaptunk. Ezért a legénységből átküldtem négy főt, hogy vizsgálják át a hajót. A fedélzeten nem találtunk egyetlen főt sem." 1928-ban tűnt a Cyclops, amelynek 309 tengerésze tűnt el nyomtalanul. A hajó 19 000 tonnás szállítóhajó volt.
Földrajzilag az Egyesült Államok délkeleti partjainál található, Kuba, Karib-tenger "mellett", és a Golf-áram övezi: ez a Bermuda-háromszög, amelynek "szívét" egy különös tenger alkotja: a Sargasso tenger, amelyet a felszínét vastagon elborító növényzetről neveztek el. A halálos nyugalom, ami ebből a tájból árad a régi hajósokat is rettegéssel töltötte el. Már maga Columbus is írt róla a naplójában.
A Bermuda-háromszöggel jelölt terület azelőtt más néven volt hírhedt: mint az Elveszett hajók tengere vált ismertté. Gyakran lehetett találni elhagyott hajókat, némelyiket csontvázakkal a fedélzeten. Amikor a Rosalie hajó elveszett 1840-ben, nem sokkal később, egy Ellen Austin nevű másik hajónak a legénysége látni vélte a Rosaliet, ahogy egy érthetetlen cikk-cakkos vonalban vitorlázik ismeretlen végcélja felé. Egy másik hajó, amely tulajdonosának a nevét viselte, a James B. Chesterét, szintén emberei nélkül hánykolódott a tengeren, és amikor 1857-ben megtalálták, az étkezőben felrúgott székeket találtak, és kitálalt és állott ételeket a rendetlen asztalon.
Mi volt a közös a számtalan balesetben, amelyeket, ha listázni szeretnénk egy jó vaskos könyvet lehetne megtölteni?
Az egyik az: számos hajó süllyedt el úgy, hogy nem maradt túlélő. Semmiféle nyom nem maradt, ami alapján meg lehetett volna magyarázni a katasztrófákat. A legtöbb esetben, teljesen furcsa módon a hajó viszont sértetlen maradt. Az is előfordult, hogy a legénységet nem találták életben, de a testeken semmilyen külső sérelmi nyomokat nem lehetett találni. A hajók, és a modern kori katasztrófák áldozatai, akik repülőgépekben ültek, semmilyen jelzést nem adtak le, vagy ha mégis, azt jelezték, hogy a műszereik megbolondultak.
Célszerű összefoglalni azt, amit tudunk arról, mi befolyásolhat ilyen természeti katasztrófát. Az egyik az, hogy a föld különböző óceánjainak, tengereinek az aljzatán több tízezer kilométeres hosszúságban repedésvölgyek találhatók: ilyen pl. az Atlanti-hátság középvonala, vagy mélytengeri árkok, mint a Puerto Rico-árok. Ezek mentén az izzó magma a szilárd kérget áttörve az óceán aljzatára ömlik, és ilyenkor az óceán vizével közvetlenül érintkezésbe kerül. Hasonlóan a felszíni vulkánkitöréseknél tapasztalható - olykor óriási mérvű - gázkiáramlásokhoz, az óceán fenekére ömlő láva gyakran nagy gáztömegekkel érkezik.
Ezek a gázok tengervízzel keverednek. A víz alatti lávaömlést követően a vízbe kerülő gázok a tengervíz áramlása miatt folyamatosan felszakadnak. Ez a gáz a tenger felszínére kerül, és itt elkülönül a víztől, intenzív pezsgés kíséretében. A levegőbe kikerült gázok a víz felszínén, esetleg bizonyos magasságban, réteges vagy amorf alakban felhalmozódnak, és talán különböző kémiai és fizikai hatások miatt rendellenességeket okozhatnak...
Azt feltételezik azonban, hogy a hajó és a repülő nem azért zuhan le, mert a legénység gázmérgezésben meghal, hanem, mert maga a gép működését blokkolja a hirtelen nagy gázömlés.
Elvileg a robbanás is oka lehetne ezeknek a katasztrófáknak, ezeket azonban nyugodtan ki lehet zárni, mert mindenképpen maradt volna erről valamilyen nyom. Ugyanígy ki lehet zárni, hogy mechanikai sérülés miatt történtek volna. Hiszen a hajók látszólag teljesen "érintetlennek" látszottak a legtöbb esetben. Ami a repülőgépet illeti, ha mechanikai sérülés nem éri, csak úgy zuhanhat tengerbe, ha sebessége a határérték alá csökken.
Ha a vízből nagy tömegben gázok áramlanak ki, akkor lecsökken a víz felszíni rétegének a sűrűsége, és a hajó mélyebbre merül a kisebb sűrűségű közegben. Vagyis a hajó így kerülhet vízbe. A repülőgép minden hajtóművének egyidejű leállását az is okozhatja, ha a levegő oxigéntartalma olyan mértékben csökken, hogy a hajtóművek üzemét lehetővé tevő gyors égés nem tud folytatód ni.
Nem támasztja alá tapasztalati tény, hogy ilyen ok következtében valaha is repülőgép zuhant volna le. Pontosabban fogalmazva: ilyen ok következtében esetleg történhetett már baleset, de hogy ennek oxigénhiány volt az oka, erről nincs tudomásunk. Elvileg tehát az óceán feletti repüléskor az oxigénhiány a repülőgépek hajtóműveinek leállását és ezzel a katasztrófájukat is okozhatja.
Az Elveszett hajók tengere még mindig feladvány az emberiség számára, még akkor is, ha születtek elméletek... bizonyítékot azonban még egyetlenegyre sem találtak.