Hitler a Holdon
2006.11.18 09:19
Bár töredékeiben korábban és később is kimutatható a legenda – alapjául nyilván a sokáig titkosított német repülőkísérletek szolgáltak, mint a csupaszárny Horten-gépek –, a monda legfőbb rendszerezője és apostola egy Ernst Zündel nevű, Kanadában élő holokauszttagadó neonáci volt. Samisdat néven alapított kiadóvállalatot, de hamar rá kellett jönnie, hogy a gonosz zsidó világösszeesküvés senkit nem érdekel. Illetve biztos érdekel, de maga a világösszeesküvés betart neki, tehát a cég veszteséges. Ekkor talált rá a náci ufók témájára, amit alaposan felturbózott, és írt belőle bestsellert. Számítása bejött, rádióműsorok tucatjaiba hívták meg, hogy beszéljen a hihetetlen felfedezésről, és a könyv remekül fogyott, tehát dörzsölt neonácink - tanulva a zsidóktól - meg is eresztett még egy fél tucat hasonlót. A náci ufók legendája önmagában is alkalmat adott a Reich dicsőítésére, de Zündel sose mulasztotta el, hogy tegyen egy-egy kitérőt holokauszttagadás és szemétzsidók témakörben. Bizonyítékai nem voltak, de a paperback-olvasók és a talkshow-k szerkesztői nem is arra voltak kíváncsiak. Az egyetlen dokumentum, amit Zündel bemutatott, a turbinakutató Schauberger egy kudarcot vallott prototípusát – tehát nem repülőszerkezetet – ábrázolta. Erre Zündel hamisította rá a Luftwaffe felségjelét.
A Silbervogel terve, és a többi futurisztikus német álom ismeretében nem túl meglepő, hogy egyes embertársaink szerint
- – Hitler él;
- – Hitler a Holdon él;
- – Hitler csészealjakkal települt ki a Holdra, és vissza fog jönni.
A náci ufók mítosza a hetvenes években kapott szárnyra; ez az Egyesült Államokban amúgy is ufószezon volt. A teória szerint különböző német tudósok – Miethe, Schriever, Schauberger, Kleinever és mások – a világháború idején kifejlesztették a repülő csészealjat. (A mítosz itt két ágra szakad: az egyikben egy lezuhant idegen űrhajót másoltak le, a másik verzió szerint eredeti német minőség.) Ebből a Haunebu típusjelzésű csészealjból készült aztán kicsi, közepes és nagy, és a felállított flottával el is pucolt az egész vezérkar és az SS maradéka – az Antarktiszra.
Valhalla a Holdon
Az Antarktiszon ugyanis volt egy nagy darab jég, amit Németország a magáénak követelt, és Neuschwabenlandnak nevezett el. Ezt egy nagyobbacska expedícióval nyomatékosították is 1938-ban, de aztán akadtak más tennivalóik. (Az USA aztán 1946-47-ben egy még nagyobb expedíciót indított ezen a területen Operation Highjump néven; ez a hadgyakorlat úgy épült be a legendába, hogy ekkor támadták meg az amcsik a német kolóniát.)
Az elmélet megint kettéágazik aszerint, hogy megelégedett-e Hitler a kissé huzatos és hűvös jég alatti bázissal, és ismét festegetésre adta a fejét, vagy csak dobbantónak használta a Déli-sarkot, hogy onnan a Holdra menekítse az eszmét. Nekem a Hold jobban tetszik, különösen azokkal az illusztrációkkal, melyek szerint a Hold egyáltalán nem is olyan, amilyennek tanítják nekünk, hanem inkább mint a Gyűrűk urában a Megye: zöld, jó zsíros földje van, és harapni lehet a friss levegőt, mert nincsenek zsidók, akik bebüdösítenék. Az amcsik pedig nem jártak ott soha, hiszen mint tudjuk, a holdraszállás úgy kamu, ahogy van. Megint mások szerint jártak, de a németek szétrúgták a seggüket, és mondták, hogy raus.
Vesztett illúziók
A mítosz eredetéről részletes cikket közölt a világ egyik legtekintélyesebb parajelenségekkel és határtudományokkal foglalkozó szemléje, a Fortean Times. A valóság, mint szinte mindig, most is laposabb és szomorúbb.
Bár töredékeiben korábban és később is kimutatható a legenda – alapjául nyilván a sokáig titkosított német repülőkísérletek szolgáltak, mint a csupaszárny Horten-gépek –, a monda legfőbb rendszerezője és apostola egy Ernst Zündel nevű, Kanadában élő holokauszttagadó neonáci volt. Samisdat néven alapított kiadóvállalatot, de hamar rá kellett jönnie, hogy a gonosz zsidó világösszeesküvés senkit nem érdekel. Illetve biztos érdekel, de maga a világösszeesküvés betart neki, tehát a cég veszteséges. Ekkor talált rá a náci ufók témájára, amit alaposan felturbózott, és írt belőle bestsellert. Számítása bejött, rádióműsorok tucatjaiba hívták meg, hogy beszéljen a hihetetlen felfedezésről, és a könyv remekül fogyott, tehát dörzsölt neonácink - tanulva a zsidóktól - meg is eresztett még egy fél tucat hasonlót. A náci ufók legendája önmagában is alkalmat adott a Reich dicsőítésére, de Zündel sose mulasztotta el, hogy tegyen egy-egy kitérőt holokauszttagadás és szemétzsidók témakörben. Bizonyítékai nem voltak, de a paperback-olvasók és a talkshow-k szerkesztői nem is arra voltak kíváncsiak. Az egyetlen dokumentum, amit Zündel bemutatott, a turbinakutató Schauberger egy kudarcot vallott prototípusát – tehát nem repülőszerkezetet – ábrázolta. Erre Zündel hamisította rá a Luftwaffe felségjelét.
Ernst Zündel azóta börtönbe került holokauszttagadásért, ami nem jó megoldás, de ez van. 1998-ban bevallotta híveinek, hogy az egész ufósztori tudatos hazugság volt, amivel csak a hírekbe akart kerülni, és finanszírozni a többi publikációját. A mese mégis tartja magát, fel-felbukkan az Ufómagazinban, interneten, kocsmaasztalok fölött.
A náciufó-mítosz izgalmas gyöngyszem. A legmesszebbre merészkedő hajtása a német technológia nosztalgikus csodálatának, a romantikus tévedésnek, hogy ha van még egy fél évük, ezek a fritzek simán agyonlézerezik a szövetségeseket. Utolsó szalmaszál azoknak, akik nem tudják feldolgozni a Führer bukását. A második eljövetel ígérete. Kultúrkincs.
/Tóta W. Árpád/