Ica-i kövek rejtélye
Az Ica-i kövek rejtélye
Az acambaroi leleteknél is nagyobb port felvert régészeti szenzáció Peruból származik, és Dr. Javier Cabrera nevéhez fűződik. Dr. Cabrera a múlt század közepén sebész volt Ica városában, tanított a helyi egyetemen, hobbija pedig azon kövek gyűjtögetése volt, melyek később híressé tették őt. E gömbölyű kövekre az ismeretlen művészek meglehetősen különös rajzolatokat véstek, melyek aztán felforgatták a kisváros – és Dr. Cabrera – életét.
Ica egy jelentéktelen perui város, Limától mintegy 360 kilométerre délre fekszik, tőle alig 40 kilométerre van egy indián település, Ocucaje. A falu környékén található sírokban – nagyon sok épen maradt inka, preinka nyughely rejtőzik azon a tájékon –, barlangokban, földalatti üregekben bukkantak a helyi lakosok ezekre az ominózus vésett kövekre, vagy más néven gliptolitokra. Egyes források szerint (Pedro Simon: Noticias Historales) már az 1920-as években tudtak a vésett kövekről, de akkor még elkerülte a világhír a témát.
Dr. Cabrera az 1950-es évek végén kezdett foglalkozni eme furcsa leletekkel, nem sokkal később valóságos megszállottjuk lett, 1976-ban könyvet is írt a témáról (Javier Cabrera Darquera: El Mensaje de las Piedras Grabadas de Ica). Kezdetben csupán szerény gyűjteménnyel rendelkezett, ezt később magánmúzeummá alakította, ahol több mint tízezer darab vésett rajzokkal díszített kő volt látható. Az 1960-as évek végén már valóságos láz tombolt, a sajtó mindeni számára ismertté tette a témát, és olyan sok műtárgy került elő, hogy a bennszülöttek turistáknak árulták őket, ami később alaposan aláásta a hitelességüket.
Nézzük meg közelebbről, ezeket a különleges köveket!
A legtöbb kő alma vagy narancs nagyságú, de akadnak több tíz kilós, dinnye méretű darabok is. Színük általában fekete, szürke, vannak sárgás és vöröses színűek, anyagukat tekintve azonban mindegyik andezitnek bizonyult. Ami különlegessé teszi őket, az a felületükön található véset. Itt is, épp úgy, mint az acambaroi leleteknél, a gömbölyű köveken együtt ábrázolják az embereket és az őshüllőket. Dinoszauruszokat láthatunk minden mennyiségben, a sötét alapszínen a világos vésetek teljesen tökéletesen látszanak, félreértésről szó sem lehet.
A kövek között olyan is van, melyen felfedezhetők a kontinensek, ám nem a jelenlegi helyük szerint, hanem a kontinensvándorlás akkori állapotának megfelelően. A köveket máig számos laboratóriumban számos régész és kutató vizsgálta: többen alá is támasztották az eredetiségüket.
 |
|
Ezen például a Nazca ábrák(balra feljebb) láthatók |
Az ősállatok fajtái is megállapíthatók, ugyanis akárkik végezték a munkát, kiváló paleontológiai ismeretekről tettek tanúbizonyságot. Pontosan úgy ábrázolták ezeket a sok millió éve kihalt állatokat, ahogyan azokat a 20. században, a feltárt csontok alapján rekonstruáltál a kutatók. Itt is találkozunk őshüllőn lovagló emberekkel, késsel a kézben dinoszaurusszal hadakozó férfival, sőt olyan ún. Agnatha (állkapocsnélküli) hal ábrázolása is megtalálható sok kövön, mely kb. 360 millió évvel ezelőtt halt ki. Van azonban, ami még ennél is furcsább.
Néhány kövön mintha modern tárgyakkal találkoznánk, az egyik ilyen rajz például egy hosszú csővel az eget vizsgáló embert ábrázol, kinézet alapján pontosan olyan, mintha távcsőbe nézne. Más ábrák pedig császármetszést, koponyalékelést mutatnak be, sőt van olyan kő is, amelyiken a megműtött férfit egy cső köti össze egy terhes nővel… vértranszfúziót ábrázoltak volna?
Tény, hogy akárkik készítették a rajzokat, elég jó anatómiai ismeretekkel rendelkeztek.
 |
|
Megkövült emberi lábnyom(zölddel jelölve), mely a sárban követett egy dinoszauruszt(piros). (minimum 65 millió éves) |
1967-ben Augurto Calvo építész, a gliptolitok kutatója 33 darab követ küldött Limába, egy bányatársaság laboratóriumába, itt Eric Wolf geológus a következőket állapította meg: a kövek folyami szállítás által lecsiszolt andezit darabok. Kiderült az is, hogy a véseteket nagyon finom oxidációs réteg fedi, ez már alátámasztotta azt a tényt is, hogy kövek ősi eredetűek, nem modern hamisítványok. A faragások élében szabálytalanságot, kopást nem találtak, tehát a kövek nem használati eszközök voltak, röviddel elkészültük után kerültek végső nyughelyükre, ahol aztán a 20. században megtalálták őket.
A kövek eredetiségéről a vélemények természetesen megoszlottak, sokak szerint egyértelműen a 20. században készültek, míg mások a gliptolitok ősi eredete mellett kardoskodtak. 1974-ben a limai Mundial folyóirat be is mutatta a feltételezett tetteseket: egy ocucajei házaspárt. Ãllításuk szerint ők készítették a vésett köveket Dr. Cabrera utasítására, és aztán továbbadták azokat turistáknak, és naiv kutatóknak.
Ekkor már nagyjából 50.000 darab volt a vésett kövek száma, tehát józan ésszel nehezen tételezhető fel, hogy ilyen profi munkát ekkora mennyiség mellett két egyszerű földműves képes lett volna véghez vinni – és akkor még nem is beszéltünk a paleontológiai ismeretekről. Valószínűleg azért álltak elő ezzel a történettel, mert Peru törvényei súlyos büntetést helyeznek kilátásba, a műkincsek külföldre történő eladása esetén. Ha azonban ezek csak hamisítványok, akkor nem történt bűncselekmény, a törvény nem tiltja a saját kezűleg vésett kövek külföldre történő eladását.
Természetesen ezt mások is kihasználták, sokan előszeretettel készítettek gliptolitokat, melyeket aztán eladtak az odalátogató idegeneknek. Ezeken az utánzatokon azonban sokszor látható az előrajzolás nyoma, sőt van, aki még a neve kezdőbetűit is belevési a gömbölyű andezitbe.
Ilyen körülmények között természetesen nagyon nehéz dolga van a becsületes kutatónak, mostanra már hihetetlenül nagy munka – ha nem lehetetlen – lenne átválogatni az összes követ, és megállapítani, tényleg van-e közöttük több ezer éves műtárgy, vagy mindegyik modern hamisítvány. Ehhez több tízezer követ és vésetet kellene elemezni, és erre a tevékenységre, úgy tűnik senkinek nincs anyagi háttere és kapacitása, így az icai gliptolitok, akárcsak az acambaroi kerámiafigurák, továbbra is megőrzik titkukat.