Ki írta a holt-tengeri tekercseket?

Bob Cargill a régészi pályafutása javát a holt-tengeri tekercseknek szentelte. A legvitatottabb kérdés az, hogy ki a tekercsek szerzője. Bob Cargill szenvedélyesen kutat a válasz után.

60 évvel ezelőtt a tekercsek vizsgálatának vezetője azt állította, hogy egy titokzatos zsidó vallási közösség, az esszénusok művei, akik a Holt-tenger partján éltek, egy Kumrán nevű helyen. Ám ezt az elméletet ma már erőteljes bírálatok érik. Itt, északon egy másik csoport élt, és a történet így egészen másként alakul. Nemrégiben meglepő új nyomra, egy rejtjeles szövegre bukkantak. Ha ezt a feliratot megfejtik, akkor arra is fény derül, hogy ki a tekercsek szerzője.

A tudományos vizsgálatok is jelentősen átformálták a holt-tengeri tekercsek történetét. Az első tekercseket egy félreeső barlangban találták meg a Holt-tenger nyugati partján álló hegyek között, 1947-ben. A történet szerint egy beduin pásztor a nyáját legeltette a sziklák között. Az egyik állat betévedt egy barlangba, ő pedig megpróbálta kikergetni. Behajított egy követ, és csörömpölést hallott. Bement megnézni, hogy mi tört össze, és egy korsót talált, abban pedig néhány tekercset.

 

Egy holt-tengeri tekercs-töredék alatta héber fordítással

 

Mohammed Ed-Dib három ősi, héber írást tartalmazó pergamenre bukkant. Mint kiderült, a szöveg a keresztények által később Ótestamentumnak nevezett zsidó Biblia, és más vallási művekből való. Ezek voltak az addig előkerült legrégebbi példányok. Az i. e. 3. és az i. sz. 1. század között keletkeztek. A tekercseket ma Jeruzsálemben, az Izraeli Múzeum egy külön erre a célra emelt épületben, a Könyv Szentélyében őrzik. A szentély közepén Izaiás Könyve kapott helyet. Minden más ismert példánynál 1000 évvel korábbi, az i. e. 2. század végéről, körülbelül 100-ból származik.

A Holt-tengeri tekercsek között sok a bibliai szöveg, amilyen Izaiás könyve is, de sok olyan szöveg, zsoltár és prófécia is van közöttük, ami nem került be a ma ismert Bibliába. A felfedezésük új megvilágításba helyezte a Jézus korában élő judaizmust. A holt-tengeri tekercsek nagy többsége vallásos irat. Ezek a tekercsek tehát megmutatják nekünk, hogy milyen lelki életet éltek az emberek Izrael földjén 2000 évvel ezelőtt, hogyan látták önmagukat, Istent és Izrael népét. A holt-tengeri tekercsek bizonyos szempontból múltra nyíló ablakok, amelyeken át belelátunk a 2000 évvel ezelőtti zsidók lelki-szellemi világába.

A Nyugati Fal a lerombolt jeruzsálemi Templom utolsó fennmaradt része. Ma is szent hely a zsidók számára. A zsidók még mindig hoznak ide tekercseket a Bar Mitzvah szertartások alkalmával. A tekercsek, Isten szavának évezredek óta változatlan megtestesülései különleges szerepet töltenek be a zsidó hitben.

2000 éve a judaizmus több formában is létezett, és a különböző zsidó csoportok között lényeges vallási eltérések voltak. Ezért fontos annak a csoportnak az azonosítása, amely a holt-tengeri tekercsek szerzője. Írásaik páratlan bepillantást engednek a korai zsidó-keresztény kultúrába, de pontosan ki az, akinek a nézeteit megismerhetjük?

A Holt-tenger menti barlangokban nemcsak tekercseket találtak. Bob Cargill abban bízik, hogy a tekercsek mellett előkerült leletek segítenek a szerző azonosításában. Az ilyen leletek nagyon ritkák. A júdeai sivatag száraz levegője is hozzájárult, hogy a szerves anyagok, textíliák, fonott kosarak és bőrtárgyak fennmaradjanak. A szerves anyagok épségben maradtak a barlangokban. A barlangokban feltárt leletek rávilágíthatnak a tekercseket ott elhelyező emberek vallási nézeteire.

Az imaszíjak, vagy tefillinek bőrből készültek. Imádkozáshoz használták őket. A tefillinek kis rekeszeiben pergamenek voltak, amelyek közül egyet a fejükre kötöttek, egyet pedig a karjukra., és úgy imádkoztak. Az ortodox zsidók ma is ezt a gyakorlatot követik. Ez a gyakorlat körülbelül 2000 éves.

A tekercsek a Kumrán környéki barlangokból kerültek elő

A barlangokban talált valamennyi textília tiszta vászon. A vallás tisztasági törvényei tiltották, hogy a vásznat más anyagokkal keverjék. A vásznak tulajdonosai ugyanakkor a politikában is állást foglaltak. A vásznat nem festették, mert nem akartak úgy öltözni, mint a rómaiak vagy a görögök. Mit árul ez el ezekről az emberekről? Azt, hogy mások voltak, mint a többi, környező városok lakossága. Vagyis azok, akik a tekercseket írták, nem csak a társadalom többi tagjától, a rómaiaktól és a görögöktől akartak elkülönülni, hanem a többi zsidótól is.

A barlangokban talált leletek a tekercsek szerzőinek kilétére is utalnak. Nem a 2000 évvel ezelőtti zsidó közösséghez, hanem egy elkülönült szektához tartoztak. A holt-tengeri tekercsek a bibliai szövegeken kívül a közösségük szabályait is tartalmazzák. A szabályok egyértelműen egy szektát írnak körül, egy zsidó csoportot, amelyben nagyon szigorúan szabályozták az engedelmességet, a magatartást és a bekerülés módját.

60 évvel az első tekercs felfedezése után a szerzők kiléte még mindig erősen vitatott. A vita 1947-ig nyúlik vissza, amikor Mohammed Ed-Din felfedezte az első holt-tengeri tekercseket, majd a beduinok és a régészek nagy erőkkel kutatni kezdtek utánuk. Néhány év alatt sok további barlangot is átvizsgáltak, és 900-nál több kéziratra találtak rá. 1952-ben Roland De Vaux atya, aki régész és a domonkos rend tagjaként katolikus szerzetes is volt, megbízást kapott a tekercsek vizsgálatát végző nemzetközi csoport vezetésére.

Csak 2 barlangban találtak nagyrészt sértetlen tekercseket. A többségük apró töredékekben került elő. Ma az Izraeli Műemlékvédelmi Hivatal restauráló műtermeiben kaphatunk ízelítőt a De Vauxra és munkatársaira váró feladatból. Mielőtt munkához láttak, hosszú asztalokra rakták ki a darabokat, és elkezdték összeilleszteni őket. Végül 1260 töredék gyűlt össze.

A tekercsek egy része héber nyelvű, de van közöttük arámi és persze görög is. Míg De Vaux csoportja lassan feldolgozta a szöveget, mások azon töprengtek, hogy ki lehet a szerzője.

Mivel csupán 2 évvel az után kerültek elő, hogy egy másik ősi szöveget elveszett keresztény evangéliumokként azonosítottak, felmerült a gyanú, hogy a tekercsek meglepő, új ismeretekkel szolgálhatnak a kereszténység eredetéről. Elképzelhető vajon, hogy De Vaux atya és főleg keresztényekből álló csoportja elhallgatta a hagyományos egyházi tanításoknak ellentmondó, kényelmetlen tényeket?

Nem összeesküvésről van szó, csak arról, hogy rengeteg, 900-nál több kézirat volt, és csupán 8 kutató dolgozott rajtuk, és képtelenek voltak feldolgozni ekkora mennyiséget. Mintha egy kirakós játékot raknának össze úgy, hogy több darab hiányzik, és nincs meg a kép sem a doboz tetején. Nem tudták, hogy mit ad majd ki végül.

Aztán lassan közreadták a tekercsek tartalmát. Az összeesküvés-elméletek alól kihúzta a talajt az a felismerés, hogy a tekercseket mégsem korai keresztények írták. A tekercsek közzététele után nyilvánvalóvá vált, hogy a holt-tengeri tekercsek szerzői bizonyosan nem keresztények voltak.

A holt-tengeri tekercsek a Jézus előtti korba visznek vissza minket. A történelemnek olyan időszakával teremtenek kapcsolatot, amely Bob Cargill szerint a nyugati kultúrák kiindulópontja. A holt-tengeri tekercsek szerzőit övező rejtély a Holt-tenger északnyugati partján bontakozott ki. A tekercsek az itteni barlangokból kerültek elő.

Roland De Vaux atya, aki a tekercsek megfejtésével foglalkozó csoportot irányította, egy ókori települést is feltárt itt, Kumránnál. A 11 barlang, amelyekből a tekercsek előkerültek, szó szerint körülveszik Kumránt. Az első Kumrántól kb. 3 kilométerre található, észak felé, a többi pedig a sziklák között van, a településen túl. Néhány barlang ezen a lágy talajú, meszes-márgás fennsíkon van, körben egészen a déli oldalig.

Az ókori történészek is írnak a Holt-tengernél élő zsidó vallási közösségről, az esszénusokról. Vajon ők írták a holt-tengeri tekercseket? A közösségi életük leírása egybevág a holt-tengeri tekercsekben leírt közösségi szabályokkal.

De Vaux úgy vélte, hogy Kumránnál egy ilyen közösség emlékeit tárta fel. A kumráni lelőhely egyik sajátossága a sok medence. A településen 16 van belőlük. Szüksége lehetett az itt élőknek annyi vízre, amennyit ezekben a medencékben tároltak, csak hogy ellássák magukat ivóvízzel, vagy elképzelhető, hogy néhány medence más célokra szolgált?

A medencéket rituális zsidó fürdőkként azonosították. Da Vaux az egyik helyiségben írópultként helyreállított bútor maradványaira és két tintatartóra talált. Ez ritkaság az izraeli lelőhelyeken, ezért a helyet szkriptóriumként, kézíró teremként sorolta be. A tekercsek barlangjainak közelében élő népes közösség nyomai a rituális fürdőkkel és az írókészlettel együtt látszólag választ adtak a tekercsek rejtélyére. Az esszénusoktól erednek, akik Kumránba hozták őket, és még többet írtak a helyszínen. Ez volt az általánosan elfogadott tudományos vélekedés, több mint 50 éven át.

Plinius, az ókori szerző, aki elsőként említi a holt-tengeri esszénusokat, azt írja, hogy azok Ein Gedi közelében éltek. Az Ein Gedinél folyó ásatások során eddig nem találták nyomát az esszénusoknak, vagy más vallási közösségnek. A település Ein Gedinél egyszerű helység volt. Az emberek itt éltek, dolgoztak és művelték a földet. Kumrán egészen más. Ein Gediben például nem találunk mikvét. Nincsenek rituális fürdők, Kumránban, ezen a sokkal kisebb településen viszont sok van belőlük. Úgy tűnik tehát, hogy Kumrán lakóinak fontos volt a rituális tisztálkodás. Ein Gediben nem annyira. Ein Gediben nem találták az esszénusok nyomát, tehát a közeli Kumrán lehetett az a település, amit Plinius a lakóhelyükként megadott. De Vaux is így vélte.

Kumránt a rómaiak rombolták le a 66-tól 70-ig tartó zsidó felkelés idején. A rómaiak pusztításának nyomai a Holt-tenger nyugati partján sok helyen fellelhetők. Sokaknak meggyőződése, hogy az itt élő esszénusok közvetlenül a rómaiak érkezése előtt rejtették el a tekercseiket a barlangokban. Közel 2000 év telt el, mire a tekercsek ismét napvilágra kerültek.

 

 

De Vaux elméleteit azonban több bírálat is érte. Bob Cargill felkereste Jean-Baptiste Humbert testvért, aki De Vaux-hoz hasonlóan a domonkos rend tagja. Őt bízták meg azzal a feladattal, hogy közzétegye De Vaux munkásságát. Ha bárkitől elvárható volna, hogy De Vaux-t támogassa, akkor ő lenne az, de 20 évnyi kutatómunka után Humbert egészen más következtetésre jutott.

 

Humbert szerint De Vaux azzal vegyítette a kumráni leleteket, amit a középkori kolostori életről tudott. Olyan vallásos közösséget keresett a lelőhelyen, amilyen a sajátja. Kissé tehát a saját életét vetítette ki Kumránra. Felépítette magában a történetet az alapján, amit ott talált, vagyis azt olvasta ki a leletekből, amit magában elképzelt.

Humbert szerint Kumrán túl kicsi és szűk volt ahhoz, hogy egy közösség ott éljen. Szerinte Kumránt csak időnként használta egy vallási közösség, talán az esszénusoké, de a tekercseket nem ott írták. Humbert értelmezése új lehetőségeket nyit meg. Újra fel kell tennünk tehát a kérdést, hogy ki írta a holt-tengeri tekercseket.

Yuval Peleg régészként 16 éve dolgozik Kumrán feltárásán. Bob Cargill kíváncsi volt, hogy az ő eredményei alapján lehettek-e az itt élő esszénusok a holt-tengeri tekercsek szerzői. A feltárás során a régészek mindent megtaláltak, ami a fazekasiparhoz szükséges. Vannak itt kemencék, törött cserepek és rengeteg cserépedény.

Peleg megkezdte a legnagyobb itteni mikve feltárását. A mikve a hithű zsidók rituális tisztálkodásához használt medence. A korábbi régészek a sok itteni medencében annak bizonyítékát látták, hogy egykor az előírásokat a végletekig betartó zsidók népes közössége élt itt. A legtöbb kutató szerint az itteni medencék többsége mikve volt. Peleg szakmai véleménye az, hogy a legnagyobb mikve az egyetlen rituális fürdő. A többi erre alkalmatlan.

Peleg szerint Kumránban csak a nyugati medence lehetett mikve. Azt ezt követőkben a víz már tisztátalan volna a zsidó törvények értelmében. Ha Kumránban csak egy mikve volt, akkor nem adhatott otthont egy nagy, hithű vallási közösségnek.

A medence fenekének feltárása során 30 centiméteres tiszta agyagréteget találtak, kavicsok és minden más nélkül. Peleg szerint a medencéket egy kivételével arra a célra alakították ki, hogy begyűjtsék és leülepítsék az edények készítéséhez szükséges agyagot. Yuval azt állítja, hogy a tekercseknek semmi közük sincs ehhez a helyhez. Az írástudóknak, a szent embereknek, akik imádkoznak és tekercseket írnak, nem való egy közönséges fazekas-telep. Yuval Peleg szerint ennek a helynek semmi köze sincs a holt-tengeri tekercsekhez. Azok máshonnan származnak.

A régész véleménye, amely szerint itt fazekasok dolgoztak, csak egy a számos, a Kumránról alkotott eredeti képet megkérdőjelező, vitatott elképzelés közül. Mások üdülőhelynek, illatszergyártó helynek vagy éppen cserzőüzemnek látják.

Egyelőre nincs egyetértés Kumrán kérdésében, és abban sem, hogy éltek-e itt esszénusok, akik itt írták a tekercsek egy részét.

Kumrán maradványai

Most igazságügyi szakértők is foglalkoznak a kérdéssel. A legtöbb holt-tengeri tekercs anyaga papirusz illetve állatok bőréből készült pergamen. Dr. Gila Kahila Bar Gal kutató DNS-t vont ki a tekercsek anyagából, és rájött, hogy azok házi és vadkecskék bőréből készültek. A Kumránban talált állati csontok vizsgálatával ki lehet mutatni, hogy a tekercsek pergamenjei ugyanazokból az állatokból származnak-e.

A szakemberek úgy gondolják, hogy ha juhot, kecskét, esetleg szarvasmarhát tartottak Kumránban, akkor az állat levágása után a húst megették, a bőrből pedig ruhákat és pergameneket készítettek. Ha az ókori DNS vizsgálata végül azt bizonyítja, hogy a pergamenek egy része a Kumránban talált állatok bőréből készült, akkor egyértelműen beigazolódik, hogy a tekercsek egy része ott keletkezett.

Az egyik, úgynevezett Hálaadó tekercsből vett tintában a Holt-tenger vizének nyomait keresik. A tekercsekben, vagyis a tintában lévő víz maradványai utalhatnak a helyre, ahol a tintát illetve a tekercset előállították. A Holt-tenger vize klór- és bróm-tartalmának aránya egészen egyedi. A szakemberek megvizsgálták a Hálaadó tekercs tintáját, és azt tapasztalták, hogy a holt-tengeri víz jellegzetes összetevői, a klór és a bróm a Kumránra és környékére jellemző arányban vannak jelen. A vizsgálat kimutatta, hogy a tekercset a Holt-tenger vizéből készült tintával írták. Ez arra utal, hogy a tekercset talán a Holt-tenger közelében, akár éppen Kumránban írták. Bob Cargill számára ígéretes ez a nyom. Meggyőződése, hogy a régészek és más kutatók együttműködése fényt deríthet a holt- tengeri tekercsek szerzőinek kilétére.

 

/National Geographic/