Kötelező Tervezett Elavulás
A minap hallottam egy negyvenesztendős gépkocsiról, amely az első pöccintésre indul, gazdája megőrizte, de immár nem tud vele mihez kezdeni. Neki nincsen szüksége rá, eladni meg nem lehet, hiszen a kocsit kora miatt félévente kell vizsgáztatni, noha semmi kifogásolható nincs rajta. Ennek kapcsán néztem körül magam is idehaza. A mosógépünk ugyan javított, ám viszonylag új, bár a manapság készültekhez mérten már öregnek számít, de a villanytűzhely, a hűtő, a mélyhűtő átlagosan 25–30 éve szolgál bennünket.
Valamikor még strapabíró készülékeket gyártottak, örvendezem, amikor arra gondolok, hogy csak az utóbbi tíz évben hány számítógépet cseréltem, mert pillanatok alatt elöregedtek, képtelenek voltak kiszolgálni az egyre komolyabb követelményeket támasztó programokat. A lecserélt mobiltelefonok számát se tudom megmondani, minél korszerűbbet vettem, annál gyorsabban kellett szervizbe vinnem, ahol rendszerint azzal fogadtak, hogy a készülék már elavult, többe kerülne a javítása, mint az új, ami ráadásul éppen akciós is. Ugyanez a helyzet, ha márkaszervizbe visszük a televíziót, a számítógép képernyőjét – a javítás csupán teljes modulok cseréjével oldható meg, de jobban járunk, ha nyomban újat veszünk. Még szerencse, hogy ismerünk néhány ügyes kezű mestert, és még vannak ilyenek, akik szívességből kicserélnek egy-egy silány kondenzátort, és máris működik az egész masinéria. Különben újat kellene vásárolni.
Aztán ugyancsak a minap került kezembe egy cikk a Kötelező Tervezett Elavulás törvénytervezetről, amit a múlt század 30-as éveiben, az akkori gazdasági válság csúcspontján nyújtott be az Egyesült Államok kongresszusának Bernard London milliomos ingatlankereskedő. A kongresszus által egyébként elvetett tervezetben azt indítványozta, hogy minden használati tárgynak határozzák meg a maximális használati idejét, aminek lejártakor a tulajdonosnak megsemmisítésre le kell adnia azt, és emiatt újat kell hogy vegyen, vagyis megnyílik a vásárlási igény, munkahelyek nyílnak, épül, szépül a fogyasztói társadalom.
Ha ugyan nem fogadták el a Kötelező Tervezett Elavulás törvénytervezetét, ugyanez nem lenne-e megvalósítható mondjuk egy-egy gyenge kondenzátor, silány tirisztor, gyatra tranzisztor beépítésével az elektromos használati eszközökbe, ami, mint homok a fogaskerekeket, egy idő után hasznavehetetlenné tenné a készüléket, és ezzel késztetné a tulajdonost új eszköz vásárlására? Vagy ez már másnak is eszébe jutott?
/MagyarSzó, Fekete J. József/