Nehémiás könyve
A híres holt-tengeri tekercsek, amelyek első darabjait 1947-ben beduin pásztorok találták meg a Qumrán-hegység barlangjában, leginkább arról nevezetesek, hogy az Ószövetség könyveinek legkorábbi szövegeit tartalmazzák – kivéve kettőét, Eszter és Nehémiás Könyvét. Most egy norvég tekercskutató azt állítja, hogy sikerült megtalálni Nehémiás könyvének egyes darabjait.
Torleif Elgvin oslói kutató izraeli kollégájával együtt 29 tekercsből származó darabokat vizsgált meg. Köztük volt Nehémiás könyve, a Genezis, a Kivonulás, a Leviták könyve, a Második Törvénykönyv, Sámuel első és második könyve, Ruth és a példabeszédek könyve, valamint a kispróféták írásai. Ezen töredékek legtöbbjét évtizedekkel ezelőtt, a négyes barlangban találták meg, de volt, amely a Bar Kochba barlangból került elő, valamint a Jerikótól 14 kilométerre északra, a Wadi el-Daliyeh-völgyben bukkant fel.
A holt-tengeri tekercsek között összesen 972 ősi szöveg van, legtöbbjüket pergamenre, a többit pedig papiruszra írták, 1947 és 1956 között találták meg őket a Holt-tengerhez közeli barlangokban. Nemcsak azért fontosak, mert esetükben a Bibliában előforduló, illetve nem kanonizált írások legkorábbi szövegváltozatairól beszélünk, hanem mert általuk új megvilágításba került a második templom időszaka is. A héber, arámi és görög nyelvű szövegeket i.e. 150 és i.sz. 70 között írták, de a radiokarbonos vizsgálatok még ennél is korábbi időt sugallnak, s az i.e. 3. századra teszik keletkezésüket.