Önégés
OK NÉLKÜL HIRTELEN ELÉGHETNE EGY EMBER?Az emberek régóta hiszik, hogy bizonyos körülmények között a humanoid önmagától is lángra lobbanhat. A lángokban aztán másodpercek alatt egy kupac hamuvá éghet. Ez a hit, századokon át fennmaradt, s benne parázslott az isteni megtorlásról alkotott meggyõzõdés. Ennél fogva sokan csak babonának tartják és tartották. A spontán emberi égésrõl azért tudunk ilyen keveset, a sok dokumentáció ellenére, mert a tudomány túl bizarrnak tartotta, hogy egy ember minden elõjel nélkül másodpercek alatt hamuvá válljon. Néhány eset A 62 éves a veronai Cornelia Baudi grófnõ haláláról maradt talán fenn az elsõ hiteles beszámoló a sok középkori történet után 1731-bõl. Egyik lelkésze részérõl maradt fenn a történet. Állítása szerint a grófnõ vacsora után el ment lefeküdni, de még mielött elaludt órákon át beszélgetett szolgálójával. Reggel, mikor a lány fel akarta kelteni, borzalmas látvány tárult a szeme elé. Ahogy a Gentlemen's Magazin írta: "A szoba padlóját valami ragadós, nehez eltávolítható nyálka lepte be... az ablak alsó részérõl pedig valami szokatlan szagú, zsíros, undorító sárgás lé csurgott." Mindent korom borított, a levegõben is koromszemcsék úsztak, a szag pedig a szomszédos helységekbe is áthatolt. Az ágy sértetlen volt, a leped pedig összevoltak hajtva. Ebbõl arra lehetett következtetni, hogy a grófnó felkelt, még mielött az esemény bekövetkezett volna. Az ágytól 1,3 méterre volt egy kupac hamu, két érintetlen harisnyás láb és ezek között feküdt a fej. Az ilyen típusu égés legérdekesebb jellemzõje a rettentõ gyorsaság. Sok áldozatot még néhány perccel az égés elött láttak teljesen ép bõrben. Battaglio olasz seborvosnak köszönhetõen tudhatjuk meg például, hogy hogyan halt meg Bertholi pap, Filetto városában 1789-ben. "Bertholi a sógoránál lakott. A szobájában nemrég maradt magára, épp egy imádságos könyvet olvasott. Néhány perc múltán éles kiáltás rázta meg a házat. Az összesereglõ emberek a földön találták, halvány láng vette körül, amely, ahogy közeledtek, elenyészett. Bertholi felsõruhája elégett, a alatta a férfi törzsén cafatokban lógott a bõr." 1905. januárjában Elizabeth Clark-ot a Szentháromság menhelyben reggel komoly égési sérülésekkel találták az ágyában, miközben az ágyán sehol nem látszottak a tûz nyomai. A menhely vékony válaszfalai ellenére nem hallott senki semmilyen kiáltást, vagy a küzdelem zaját. Az áldozat "nem tudta értelmesen elmondani mi történt", és még aznap a sérüléseibe belehalt. Persze az is lehet, hogy a hatóságok egyszerûen (nem elösször) nem hitték el amit a spontán égést elszenvedett áldozat mondott. Ugyanennek az évnek februárjában egy asszony elaludt a tûzhely elött, és arra ébredt, hogy lánggal és, és késöbb meghalt. A halottkém becsülettel bevallotta, hogy nem érti az esetet, az asszony arccal a tûzhellyel szembefordulva aludt, így a tûzbõl kipattanó parázsnak a ruháját elõl kellett volna meggyújtania. De a hátán szenvedte el a súlyos sérüléseket.
Az ellenlábas Legélesebb kritikáját a jelenségnek Justus von Liebig báró, a nagy kémikus nyujtotta. Szakértõ szemtanúk hiányában megkérdõjelezte az öngyulladás létezését. Ezt kísérletei is igazolták, melyekben húst próbált ilyen szinten égetni, ám nem sikerült. A titok Normális esetben az emberi test csak nagyon nehezen kap lángra, különösen ha még él, és a tûzhalált halt emberek is csak részleges vagy felszíni sérüléseket szenvednek. A szakértõk szerint, ahhoz, hogy egy test szénné égjen, minimum 1 órának el kéne telnie, és akkora hõfokot igényelne, melyet csak fûtõanyagokkal lehet csak táplálni. De a csontok még ezen összeállítások következtében sem éghetnének el teljesen. |