Óriás tintahal, óriási szemek
Focilabda nagyságú szemgolyója van az óriás tintahalnak. Svéd tudósok új elméletet találtak arra, hogy miért van szüksége ennek a titokzatos állatnak ilyen nagy látószervre.
2008-ban, egy kolosszális tintahal boncolásakor készült fotósorozaton egyszer már körbejárta a világot a 28 centiméteres átmérőjével az állatvilág legnagyobb szemgolyójának híre. Régóta ismert, hogy az óriáskalmárok és óriás tintahalak szeme hatalmas, azonban a kutatók eddig nem tudták megmagyatrázni a szokatlan méretet (a dobogó második helyét kiérdemlő kardhal 9 centis szeme szinte eltörpül mellette). A négy évvel ezelőtti elméletek még arról szóltak, hogy a hatalmas szem a mélytengeri zsákmányszerzést könnyítheti meg. A svéd Lund University kutatói Dan Nilsson vezetésével most más teóriával álltak elő, kutatásukat a Current Biology című szakfolyóiratban publikálták.
Egy korábbi számítógépes szimuláció már megmutatta, hogy bár nagyon sok előnnyel jár a szembe jutó fény mennyiségét szabályzó pupilla átmérőjének növelése, egy bizonyos mérethatár fölött már nincs értelme a további növekedésnek. A 2,5 centiméteres pupillaátmérőt átlépve rohamosan csökken az így nyert plusz fénymennyiség, 3,5 centiméter felett pedig szinte elenyésző a nyereség – és éppen ez (illetve az ehhez tartozó kilenc centiméteres szemgolyó) az a méret, ahol az evolúció az eddig tapasztaltak szerint meghúzta a határt, hiába férne bele például egy bálna koponyájába jóval nagyobb szem.
A nagy és a hatalmas szem közötti lényeges különbség oka valószínűleg éppen az, hogy ekkora léptékre van szükség ahhoz, hogy a nyereség számottevő legyen. A 13-15 méteresre is megnövő óriáskalmárok és kolosszális tintahalak szeme akár 120 méterről is kiszúrja a saját fényt is kibocsátó állatok mozgását. Nilssonék elmélete szerint azonban mégsem a vadászat, hanem a védekezés az, amiben segítheti a nagyra nőtt lábasfejűeket a kolosszális látószerv – méghozzá az őket előszeretettel fogyasztó ámbráscet ellen (ami történetesen nemcsak a legnagyobb agyú, de a legnagyobb, fogakkal rendelkező élőlény is egyben).
Az ámbráscet nem bocsát ki saját fényt, de a 15 méteres állat úszás közben ráijeszt a környezetében lévő, kisebb méretű, a veszélyre fényvillanásokkal is reagáló állatokra – ez az a jelzés, aminek kiszúrását nagyban segíti a 28 centiméteres szemgolyó, és ezeket figyelve a óriáskalmárok még idejében menekülőre foghatják a dolgot. Az ámbráscet hatalmas szemek helyett hangradarral tájékozódik a mélyben – ez a szerv több száz méteres hatótávval rendelkezik, így elméletben a cet mindig hamarabb veszi észre az óriáskalmárt.
Az autóbusznyi élőlények harcával kapcsolatban további érdekesség, hogy a konkrét küzdelmet eddig még sosem figyelték meg. Arra, hogy az ámbráscet előszeretettel fogyaszt óriáskalmárokat, mindössze az utal, hogy már többször találták a lábasfejűek csőrszerű szájszervét a kifogott bálnák gyomrában, illetve a cetek testén megfigyelt, szívókorong-alakú sérülések is sokat mesélnek az 500 méteres mélységben megejtett csatákról.