Varga Zoltán: A Fémkönyvtár és a 22-es csapdája
Célom nem az, hogy mindenki számára elfogadható bizonyítékkal szolgáljak Móricz János állításának igazolására, mert erre itt és most képtelen vagyok. A Táltosok barlangjában elrejtett Fémkönyvtárra Móricz János hivatkozásán kívül más bizonyíték nem állt rendelkezésünkre. Mivel az 1976-os Neil Armstrong vezette expedíció nem biztosította a leletek sérthetetlenségét, emiatt Móricz nem mutatta meg a leletek helyét, kiszállt a vállalkozásból. Az expedíció sikertelensége a legtöbb kritikus számára bizonyíték arra, hogy a Fémkönyvtár nem létezik, ezzel mintegy megbélyegezve Móricz János állításának hitelességét. Azonban ne felejtsük el, hogy a shuar fősámán kizárólag azzal a feltétellel avatta be Móriczot a törzs által őrzött titokba, hogy az emberiség számára csak és kizárólag oly módon legyen megismerhető, hogy biztosítsák a leletek sérthetetlenségét. Erre akkor nem volt garancia. Inkább vállalta Móricz a nevetségessé válást, minthogy kockáztatta volna a leletek sorsát?
A kérdésre csak és kizárólag akkor kaphatunk megnyugtató választ, ha megismerésre kerülnek a leletek. Azonban ez újabb problémákat vet fel. Az ismert bejárat ecuadori területen van, közel a perui határhoz, a barlang távolabbi járatai Peru területe alatt fekszenek. Ha a Fémkönyvtár perui terület alatt nyugszik és ecuadori expedíció kutatná fel, az talán újra kiélezheti a két ország közötti feszültségeket. 1941-ben egy komolyabb konfliktust okozott az őserdei részek hovatartozásának kérdése, Peru elfoglalta Ecuador déli területeit, majd 1981-ben még egy kisebb határvillongás volt. De ez csak az egyik probléma. A fő kérdés az, hogy a titkot őrzők találnak-e újra egy olyan személyt, akit beavatnak a titkukba. Az 1976-os példa is megmutatta, hogy csak technikával és erővel nem lehet a leleteket felszínre hozni. Időszerű lehet a Fémkönyvtár titkainak megismerése, mert csupán újra ráfókuszálódott a figyelem a közelmúltban? Aligha. A nemzetközi diplomácia vajon garantálhatja-e a leletek épségét? Jobb-e a világ, mint 1976-ban? Aligha.
A bemutatott aranylemez biztonságáról Guillermo Aguirre gondoskodik egyéb Móricz-dokumentumok társaságában. Ő életrajzírója és barátja Móricz János egykori barátjának, a baszk-argentin származású Julio Goyennek, akit Móricz magával vitt az 1969-es expedíció előtt a Tayos-barlangba. Guillermo Aguirre állítása szerint a lemez a Tayos-barlangból származik. A fényképet Purisaca Golenya Ágnes tette közé először honlapján.
A közeli részleten jól kivehető, hogy egy gyűrődés mentén megsérült a felszíni aranyfilm réteg és láthatóvá válik az eredeti bronzos színű fémlemez. A jelek bekarcolása után vitték fel a vékony aranyréteget, mert azon nem látszódnak rajzolás-irányú kopásnyomok. Az aranyozás szerepe tehát csupán a korrózióvédelem volt. Vagy nem állhatott rendelkezésre megfelelő mennyiségű arany, hogy az egész lemezt abból készítsék el, vagy felismerték a készítők, hogy puhasága miatt az arany alkalmatlan vékony hordozóréteg kialakítására. Az utóbbit tartom valószínűnek. A lemez felszínén több helyen szabályos rácsszerű felületi benyomódás látható. Talán egy gyűrődést próbáltak préseléssel kisimítani, ekkor keletkezhetett.
A kézirat-fotó egy lehetséges fordítókulcs egy részletét mutatja be, Aguirre úr elektronikus küldeményével érkezett ez is. Bátorítani szeretném a kedves olvasókat a megfejtésre, siker esetén kérem az eredményeket megosztani.
A bemutatott lemez példáján is láthatjuk, hogy nem a tárgyak aranytartalma az igazán értékes. Nincs viszonyítási alap, hogy mekkora értéket képvisel egy általunk ismeretlen nép/civilizáció üzenete, írásos emléke. Az információkat nemcsak elolvasnunk és fordítanunk kell, hanem aktualizálni, melyek azok az információk, amelyek nekünk szólnak, ha az elrejtők célja az volt, hogy egyfajta időkapszulával üzenjenek a jövő emberiségének. Annak az emberiségnek, amelynek nincs meg a megfelelő bölcsessége ahhoz, hogy a jelenleg is rendelkezésére álló információkat helyesen felhasználva jobbá tegye az életét. A gazdasági vagy önös érdek gyakran ellehetetleníti a legjobb kezdeményezéseket – nézzük csak a Riói Konferencia „eredményeit”. Mihez kezdenénk tehát egy „újabb” tudással? Gyakorlatias okokból először a hadiipar venné „gondozásba” a leleteket. Szerintem az igazi csapda ez. Technikánk van, információnk van, a Teremtő iránti alázatunk azonban elveszett. Nélküle azonban hasztalan döngetjük azokat az ajtókat, melyek csak az EGY-S-ÉG-re érett személynek nyílhatnak meg. Erre pedig a shuar törzs a garancia.
/https://www.juanmoricz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=59:a-femkoenyvtar-es-a-22-es-csapdaja&catid=45:irasok&Itemid=65/