Yonaguni, japán Atlantisz
Egy természettudósokból álló búvárcsoport 1986-ban váratlanul rejtélyes víz alatti kőtömbökre bukkant a Japánhoz tartozó Yonaguni-sziget partjainál. Alig 25 méteres mélységben, háromszázszor százötven méteres területen piramishoz hasonló, lépcsőzetesen elrendezett sziklákra leltek. A régészeti felfedezés jelentőségét azóta is vitatják. Bár számos merülést hajtottak végre a helyszínen, jobbára a kíváncsi turisták tekintették meg a „Japán Atlantiszt”. A szakemberek még most is szkeptikusan állnak hozzá, és csupán a természet csodájának tartják a szabályosan kivájt kőtömböket. Akkoriban a Yonaguni-szigettől nem messze még két helyen bukkantak víz alatti leletekre. Okinawa mellett egy kerek, kőből készült építményt találtak az óceán rejtekében, Aguni szigeténél pedig hosszan húzódó falakat fedeztek fel.
Az Okinawa-szigeti Ryukyu Egyetem geológia professzora, Maszaki Kimura immár 15 éve foglalkozik a Yanaguni-monuments-ként ismert romok kutatásával. Kimura az első perctől kezdve bizonyos abban, hogy nem természetes képződményekkel van dolga. Létrehozásukat 5-8000 évvel ezelőttre datálja, ami azt jelentené, hogy ezek a világ legősibb épületei. A professzor a kőtömbökön megmunkálásra utaló jeleket talált; véseteket, karcolatokat, sőt, elmosódó állatábrázolásokat is. Az emberi kéz nyomait bizonyítandó, a titokzatos elsüllyedt város épületeit szintén felfedezni vélte: egy kastélyt, egy szent helyet, s egy sziklába faragott utat, mely megkerüli az adott létesítményt.
Kimura számos követőre talált: Robert Schoch geológus, John Anthony West egyiptológus, Robert Bau és Graham Hancock, valamint Tonu Otuchi szeizmológus professzor mind úgy gondolják, erózió és földrengés nem képes ilyen alakzatokat létrehozni. Megegyeznek abban, hogy az épületegyüttest az 1771-es hatalmas szökőár süllyesztette el. A legtöbb szakember azonban nem fogadja el Kimura elméletét, bár itt hozzá kell tennünk, hogy sokan nem is jártak még a víz alatti épületek között. A japán kormányzat is a szkeptikusok oldalán áll, így bárki szabadon megtekintheti a kőtömböket, és azért sem kap büntetést, ha szuvenírként hazavisz magával egy-egy darabkát.
Kimura azonban kitart merész feltételezései mellett, és úgy látja, kapcsolat lehetett az ókori egyiptomi, illetve az amerikai civilizációk, s ezen elsüllyedt város között, mely a japán kultúrával aligha összeegyeztethető. „Hogy biztos eredményt kapjunk, annak egy módja van: újból és újból visszatérni a helyszínre, és leleteket, bizonyítékokat kell gyűjteni.” – hangoztatja. Egy dolog azonban kétségtelen: ha egy letűnt civilizáció nyomairól van szó, az gyökeresen megváltoztatja az eddigi történelmi ismereteinket.
https://explorerworld.hu/2011/12/29/a-viz-alatti-piramisok-titka/
Élt egyszer régen Japán partjainál egy nép…
Két Japán kutató: Kihacsiro Aratake és Maszaaki Kimura professzor, tengergeológus (Ryukyu Egyetem, Okinawa), 1986-ban fedezte fel a Yonaguni lelőhelyet. Kimura, aki több mint 8 évig tanulmányozta a Yonaguni sziget mellett a víz felszíne alá süllyedt piramis szerű építményt, arra a következtetésre jutott, hogy az mindenképpen emberi építmény kell hogy legyen. Minden valószínűség szerint egy ősi civilizáció nyoma, melynek múltja olyan régi időkre nyúlik vissza, hogy nem is illeszthető jelenlegi történelemtudásunk keretei közé.
Maga az építmény számomra inkább egy óriási épület alapjának tűnik, melyen még nem fogott az idő vasfoga, még akkor sem ha ez esetben az óceán alakformáló hatását vesszük annak. A fura alakzat kelet-nyugati irányban 50 méter hosszú, észak-déli irányban 20 méter széles. Lépcsők, melyeket talán óriásoknak méreteztek, vezetnek fel a déli oldalon. Természetesen itt nem arra szeretnék célozni, hogy óriások építették volna, csupáncsak arra, hogy más funkciójuk lehetetett, akár még szobák, szentélyek, termek is állhattak volna ezeken a helyeken… Ám mielőtt nagyon belemerülnék fantáziavilágomba, inkább lássuk a további tényeket..
1997-ben Okinawa sziget környékén Maszaki Kamura (Az Okinawa-szigeti Ryukyu Egyetem geológiaprofesszora) újabb víz alatti épületekre bukkant. Az új felfedezés és Yonaguni között csak 350 km távolság van. Ebből is nyilvánvaló az a tény, hogy egy újabb jelentős civilizáció nyomaira bukkantak a régészek. Egy civilizációéra, melyet minimum 10 ezer évvel ezelőtt elnyelt az óceán… (Ez geológiai tény, nem lehet megcáfolni..)
És ahogy annak történnie kell a nagy felfedezésekkor, nemsokára Aguni szigetének szomszédságában falakat is találtak a lelkes kutatók.
S bár ez az ősi civilizáció több mint 10 ezer évvel ezelőtt élt, ki tudja mi lett a sorsa az ott élő népnek. Merre menekültek és hová érkeztek.. Mennyit vittek át a tudományukból és mennyire voltak képesek beilleszkedni egy új világba, melynek népe akkor ’tántorgott’ elő a jég nyomása alól.
Mindenesetre Puma Punku 400 tonnás köveit összehasonlítva Yonaguni irtózatosan tömör monstrumával talán ez nem is olyan elképzelhetetlen.
(Ez az ötlet Graham Hancock honlapját nézegetve bukkant fel.)
Az is megállapítást nyert, hogy többször emelkedett az óceánok vízszintje, mint az Graham Hancock több jeles kutatóval összefogva megállapította:
„A három áradás körülbelüli kronológiája, amelyek tulajdonképpen az árvizek hosszantartó epizódjai voltak mindegyik esetben – 15-14 ezer éve, 12-11 ezer éve, és 8-7 ezer éve.”(Graham Hancock: A Mélység Titkai 161 .old.)
https://www.vilagtortenelemhajnala.eoldal.hu/cikkek/amerika-es-az-inkak-3_-resz.html
https://www.youtube.com/watch?v=qUVmWEgZF3Y&feature=related
Érdekes History dokumentumfilm ( youtube-ról) Yonaguniról. 42 perces és sajnos angol nyelvű, de a képek magukért beszélnek.
/https://www.hisuiumi.eoldal.hu/fenykepek/yonaguni--japan-atlantisz/