ESP-jelenségek

Az ESP (Extra-Sensory Perception) mozaikszó jelentése érzékszerveken túli észlelés. Olyan jelenségeket sorolnak ebbe a kategóriába, amelyeknél valamilyen érzékelés – pontosabban információszerzés – történik, de nem ismerjük az érzékelés módját, csupán kizárni tudjuk az általunk ismert fizikai érzékszervek közreműködését az érzékelés folyamatából.

Az idetartozó jelenségek a következők:

a) Telepátia (gondolatátvitel): Olyan élőlény és élőlény (tudat és tudat) közötti információkapcsolat, melyet nem az ismert fizikai hordozók közvetítenek.

Adott két személy, „A” és „B”. Az „A” személy képes beszámolni olyan csakis a „B” személy által ismert információkról, amelyekről semmilyen más módon nem szerezhetett tudomást. Ilyen lehet például, hogy „B” személy épp most hol tartózkodik, mit lát, mire gondol, mit érez, tehát itt alapvetően a tudattartalom észleléséről van szó.

b) Clairvoyance (távérzékelés): Az élőlénynek (tudatnak) a tárgyi környezetről, annak eseményeiről és állapotairól történő információszerzése az ismert fizikai hordozók közvetítése nélkül.

(A „clairvoyance” szó tisztánlátást jelent, de a magyar fordításokban nem ez a használatos, mivel könnyen összetéveszthető a természetgyógyászatból ismert azonos nevű, ám némileg más jelentésű fogalommal. Helyette a „távérzékelés” kifejezést használjuk. A „távolság” itt érzékszervi szeparáltságot jelent.)

A jelenség hasonló az előzőhöz, de itt a „B” személy nem létezik, viszont az „A” személy egy elrejtett vagy gépileg kiválasztott tárgyról így is képes információt szerezni. Ebben az esetben nem történt, nem történhetett gondolatátvitel, mivel csak egy személy szerepelt a kísérletben.

Az „A” személy itt olyan információt szerzett a tárgyi környezetről, amelyet máshonnan nem szerezhetett meg. Azokkal a fenntartásokkal szemben, hogy például az azonosításkor megnevezett tárgyat prekognizálhatta az alany (lásd a következőket), a csak sorozatban végzett és csak statisztikailag értékelt kísérletekre hivatkozhatunk.

c) Prekogníció (jövőérzékelés): Az élőlény (tudat) azon képessége, amely olyan jövőbeni állapotokat, eseményeket észlel, amelyek a jelen állapotából logikailag kikövetkeztethetetlenek.

Előfordul, hogy előre megérzünk vagy megálmodunk olyan eseményeket, amelyek majd a jövőben fognak bekövetkezni. Ez önmagában még nem tekinthető prekogníciónak, csak abban az esetben az, ha az érzékelés időpontjában nem állt a rendelkezésünkre semmi olyan információ, amelyből az adott esemény kikövetkeztethető lenne.

Itt rögtön fölmerül, hogy mi van akkor, ha egy prekognitív megérzésünk következtében úgy döntünk, hogy elkerüljük az adott eseményt. Például azt álmodjuk, hogy másnap az utcán a fejünkre esik egy tégla, és emiatt nem megyünk másnap az utcára. Ekkor beavatkoztunk az észlelési folyamatba, vagyis megszűnt álmunk prekognitív jellege. Ezt hívják beavatkozási paradoxonnak.

Ha elkerüljük a korábban megérzett jövőbeni eseményt, akkor vajon mit éreztünk meg korábban? – A jövő egy lehetséges változatát.

A jövő nincs úgymond „bedrótozva”. Döntéseinkkel, tetteinkkel állandóan választunk, s így alakítjuk sorsunkat.

Az ESP-jelenségekre általánosan jellemző, hogy jobban tudatosulnak ellazult állapotban, amikor a tudat az álom és ébrenlét határán mozog.

Az életben gyakran annyira összetetten fordulnak elő a fenti jelenségek, hogy nehéz őket egymástól elkülöníteni, megkülönböztetni. Igazából a tudat érzékelése számára teljesen mindegy, hogy a parapszichológia mely kategóriába sorolja az adott esetet, a jelenség mindettől független. Ezért valószínűsíthető, hogy mindhárom jelenség azonos mechanizmus alapján működik, voltaképpen az elvárás és az észlelet korrelációjára redukálhatóan.

Egy-egy kísérlet során előfordulhat, hogy egy adott személy a különböző jelenségeket másképp tudja produkálni. Ez visszavezethető a kísérletező személy aktuális tudatállapotára, lelki érintettségére, hozzáállására, belső hit-, illetve elvárásrendszerére.