Pszichokinetikus jelenségek
PK-jelenségek
Léteznek olyan parajelenségek, amelyek nem észlelés, hanem hatás típusúak, ezeket pszichokinetikus (PK-)jelenségeknek nevezzük. A pszichokinézis az élőlénynek (tudatnak) a környezetre ható olyan képessége, amelyet nem az ismert fizikai hordozók közvetítenek.
A PK-jelenségek az alábbi módon csoportosíthatók:
a) MakroPK: Olyan tudati hatás, amely az ismert fizikai hordozók közreműködése nélkül változásokat hoz létre a nyugvó anyagi környezetben.
Idetartoznak például a tárgymozgatásos, valamint kanálhajlításos esetek. Ezen jelenségekre jellemző, hogy a kísérleti személy tudata hoz létre változásokat a tőle látszólag független anyagi környezetben úgy, hogy eközben nem működik semmilyen ismert fizikai hatás.
Létezik a jelenségnek egy másik változata is, ez az RSPK (Recurrent Spontaneous MakroPK), amit másképpen poltergeistnek vagy „kopogó szellemnek” is neveznek. Itt egy úgynevezett fókuszszemély köré (általában ez egy pubertáskorú, lelkileg terhelt gyermek) csoportosulnak a különböző bizarr makroPK-jelenségek. Különböző hangok hallhatóak, noha láthatóan senki és semmi nem kelthetett hanghatást, tárgyak mozognak, olykor nagy tárgyak is (pl. bútorok), vagy más tárgyak eltűnnek, majd máshol megjelennek (teleportáció).
A fókuszszemély általában nincs tudatában annak, hogy ő idézné elő a jelenségeket. A probléma megoldásának ilyenkor egyetlen módja ismert: a fókuszszemély lelki gondjának megoldásával megszűnnek a nyomasztó jelenségek.
(A poltergeist – bár eléggé szokatlan jelenség – mégsem tartalmaz olyan történéseket, amelyeket hollywoodi filmrendezők hasonló című, népszerű filmjeikben megalkottak.)
b) MikroPK: A tudatnak azon képessége, melynél a tudati elvárások a véletlen folyamatokra hatnak.
Az ember lelkiállapota, belső elvárásrendszere az idevonatkozó megfigyelések alapján a pszi-n keresztül nemcsak a döntéseit befolyásolja, hanem a környezetében lezajló véletlen folyamatokat is.
Jó példa erre Tibike és Hugica esete. Tibike az az életvidám kisfiú, aki a társasjátékban jóval gyakrabban dob hatost, mint az várható lenne, Hugica pedig az a lelki nehézségekkel küszködő kislány, aki csak igen kevésszer – a várható véletlennél is kevesebbszer – képes hatost dobni.
Normál esetben, amikor csupán a véletlen hatásával kell számolnunk, 300 dobásból kb. 50-szer jönne ki a hatos. (Természetesen a véletlen szórása miatt ez nem mindig pont 50, de ez a szórásérték a matematikai statisztika eszközeivel meghatározható.)
Tibike elvárásrendszere úgy befolyásolja a dobásokat, hogy nála 300 dobás esetén 50-nél jóval többször jön ki a hatos, míg Hugica – a lelki görcsei miatt – 50-nél jóval kevesebbszer tud csak hatost dobni.
Tibike és Hugica szélsőséges példák, mert a valóságban mindannyiunk lelkében létezik Tibike is meg Hugica is. A gond az, hogy általában nem vagyunk tudatában annak, hogy mikor melyikük kerül előtérbe saját elvárásrendszerünkben. Pedig életünk minden pillanatában zajlanak körülöttünk véletlen folyamatok, amelyek sokszor meghatározó jelentőségűek sorsunk alakulása szempontjából.
Meg kell még említenünk két másik PK-jelenséget.
BioPK: A tudatnak a biológiai rendszerekre, folyamatokra gyakorolt olyan hatása, amelyet nem az ismert fizikai hordozók közvetítenek.
Ebbe a csoportba sorolhatunk néhány – a természetgyógyászatból ismert – gyógyító módszert, pl. a távgyógyítást, esetleg olykor a „bioenergiának” tulajdonított hatásokat is.
Egy másik jelenség a Retrográd PK, amely legalább annyira felborítja a fizikai világképünket, mint a prekogníció jelensége.
Itt az történik, hogy egy véletlen folyamatot megfigyelés és kitűzött elvárás nélkül rögzítünk, mégpedig olyan formában, amit utólag semmiképp sem befolyásolhatunk (pl. lyukszalag). Az így rögzített eredményeket egy későbbi időpontban elővesszük, és előzetes megfigyelés nélkül „visszajátsszuk”, de ekkor egy kísérleti személy befolyásolja a korábban rögzített folyamatot. Ez a személy természetesen nem tudja, hogy a kísérlet nem a jelenben zajlik.
A tapasztalat az, hogy ebben az esetben is pontosan ugyanúgy lehet befolyásolni a már kialakult, de még észleletlen véletlen folyamatot, mint amikor a folyamat és a befolyásoló hatás egy időben zajlott.